33. rész

Mikor végeztek az orvosok, beengedtek, de csak 10 percre. Letérdeltem az ágya mellé, és sírtam. Nem bírtam elviselni a tudatot, hogy lehet hogy nem láthatom többé a mosolyát.
Lélegeztető gépen volt. Az orvosok megengedték, hogy még öt percet maradhassak, de többet semmiképp. Kifele menet megkérdeztem a főorvost:
- Doktor Úr, ugye felépül?
- Nem akarok pontatlan információkat közölni, ameddig nem jön meg a vizsgálat eredménye. Nagyon kimerült a fiatalember, és az ájulás következtében van egy kis agyrázkódása. Ez nem annyira súlyos, inkább a nagyon magas láz miatt aggódok érte. Az sokkal inkább veszélyes rá. Holnap reggel 10 körül jön meg a vizsgálat eredménye, akkor tessék bejönni.
- Rendben, köszönöm! - Azzal kiléptem a kórházból.
Nagyon féltem. A kocsiban kb. fél órát ültem remegve, mire végre el tudtam indítani.
Mikor hazaértem, az első az volt, hogy felhívtam Tomi édesanyját, hogy elmeséljem, hogy mi van a fiával. Szegény ő is nagyon megijedt, mondta, hogy holnap délután bemennek hozzá a kórházba. Egész éjjel remegve sírtam, és hajnali 4 körül tudtam csak elaludni. 4 órára...
10-re be is értem a kórházba. Félve ültem le a váróterembe. Majd a főorvos fél 11 körül odajött hozzám.
- Megjöttek az eredmények. Üljön le. - majd egy kis asztalhoz vezetett. nagyon féltem.
- Nos... - kezdett bele. - 98 %, hogy túléli a fiatalember. - Az arcom hirtelen falfehér lett. 98 SZÁZALÉK?!
- És a maradék kettő?
- Sajnos éjjel még nagyon magas láza volt. Ha nem enyhül, akkor van a baj. Most ébren van, be mehet hozzá, de SZIGORÚAN 10 percre! - hangsúlyozta.
- Rendben köszönöm. - azzal beviharzottam a kórterembe.
Tomika ébren volt, de nagyon rosszul nézett ki.
- Demi! Istenem de hiányoztál! - próbált megölelni, de nem igazán volt ereje.
- Nekem mondod? Nagyon féltelek, és szeretlek, ugye tudod? - fogtam meg a kezét.
- Persze hogy tudom, és én is. Ha véletlenül valami történne velem, tudd ho... - odaraktam a kezem a szája elé.
- Nem fog történni semmi, rendben? Pár hét, és meggyógyulsz!
- De ha mégse, ak...
- Ne csináld már, kérlek! - kezdtem el sírni.
- Ne haragudj, tényleg.  - nézett a szemembe. - ÉN-SZERETLEK-TÉGED. - majd nagynehezen felült az ágyon, és megcsókolt. Nagyon hiányzott már ez a csók, és úgy éreztem, feltöltődtem élettel.
- Éhes vagyok... - szólalt meg, miközben lassan visszafeküdt az ágyba.
- Mit hozzak?
- Mindegy, csak kaja legyen. Meghalok az éhségtől.
Kimentem, hogy megkérdezzem, mit ehetne. Azt mondták, hogy hoznak fel egy speciális szendvicset, addig menjek be, és köszönjek el tőle, mert lassan lejár a 10 perc.
- Szívem, mindjárt hozzák a kaját. - ültem le az ágy melletti székre.
- Zsír, mindjárt kilyukadok. - nevetett. Végre 3 nap után ismét láttam nevetni.
- Nekem azt mondták, hogy mindjárt mennem kell. Anyukádékat felhívtam, mondták, hogy délután bejönnek. Szegény, teljesen kivolt, velem együtt.
- Nem kell értem aggódni. - mosolygott.
- Pedig én azt teszem! Holnap behozom a telefonod, meg a töltődet, mert tegnap otthon maradtak. - Épp hogy kimondtam a mondatot, az ápolónő benyitott a szendviccsel meg egy pohár vízzel.
- Kisasszony, ideje kifáradnia.
- Akkor holnap majd tali, gyógyulj meg, szia!
- Szia kincsem!
Három hétig volt kórházban, az alatt az idő alatt nem tudtam magammal mit kezdeni. Nagyon magányosnak éreztem magam. De mikor Tomika felhívott, hogy az orvosok hazaengedték, nálam boldogabb ember nem volt a földön. Gyorsan magamra kaptam valami normális ruhát, és elindultam érte. Mikor megláttam, hogy nem kórházi ruha van rajta, hullottak a könnyeim. De most az örömtől.
- Édes Istenem, Tamás, olyan jó így látni téged! -öleltem meg. Valamit vissza akart szólni, de inkább nem tette, élvezte a pillanatot.
- Eszméletlenül hiányoztál! - csókolt meg. Úgy éreztem magam mint egy 15 éves. Nagyon jó érzés volt átölelni, és érezni a csókjait.

32. rész

Már egy hét eltelt.  Nagyon bántam ezt az egészet, de nem fogok neki könyörögni. Pedig még mindig szeretem.
Egyik délután büszkén nézegettem a Comet Gömbömet (Legjobb új előadó), mikor Tomi a hátam mögé lopódzott, és megijesztett. Kisebb mini szívrohamot kaptam, viccesen le is szidtam. Ezután ledöntött az ágyra, és el kezdett csiklandozni, vagy tíz percig fulladoztam a nevetéstől. Miután végre abbahagyta, kimentem a konyhába egy pohár vízért. Valamiért elkapott a sírhatnék. Talán azért, mert eszembe jutottak a pillanatok, mikor együtt voltunk, hogy milyen boldogok voltunk. Nagyon reméltem, hogy Tomika nem jön be addig, ameddig én sírok, de észrevett. Leült mellém a konyhakőre, és átölelt.
- Mi a baj Demi?
- Semmi, tényleg.
- De látom, hogy valami baj van. Nekem elmondhatod.
- Nem, nem akarlak ezzel terhelni, így is van elég bajod, a szerelmed elhagyott, meg pörgés van körülötted, meg minden. Majd megoldom én.
- Ez érdekes... - Elgondolkodott, majd váratlanul adott egy forró csókot - mert nem hagyott el a szerelmem. Itt ül mellettem, és nem ő hagyott el, én hagytam el, mert hülye voltam.
- Ne csináld! Tudod, hogy én vagyok a hibás, mert olyat csináltam, amit nem kellett volna. Nagyon nem szeretem benned azt, hogy mindent magadra fogsz...
- Jólvan, tényleg te voltál a hibás... - nevetett, bár nekem nem lett tőle jobb kedvem - de abban viszont én, hogy nem engedtem hogy megmagyarázd. Akkor most nem fájna azt látni, hogy sírsz. Na de most kelj fel, mert felfázol! - Odanyújtotta a kezét, majd felhúzott. Imádom, amikor aggódik értem.
Csinált nekem egy jó hideg limonádét, bekapcsolta a légkondit, majd leültünk a kanapéra beszélgetni.
- Szóval, nem haragszol? - nézett kiskutya szemekkel.
- Én nem értelek... Miért kéne rád haragudnom? Az ég világon semmi rosszat nem tettél...
- De.
- Na és mégis mit?
- Hogy ELHAGYTALAK. - nyomatékosította. Majd hanyatt döntött, és elkezdett csókolgatni. Imádom, hogy ilyen gyengéd velem. El se tudta képzelni, hogy mennyire jól esett. - SZERETLEK. - folytatta.
- Én is. Nagyon! - Csókoltam vissza. Már-már kezdett forrósodni a hangulat, mikor Tomi ránézett az órájára.
- Ajjaj, megígértem a makettáknak hogy tartok nekik egy hosszabb ustreamet. Mindjárt fél hat!
Amíg bekapcsolódott a számítógép, Tomi utánam jött a szobába.
- Nem kezdhetnénk el újra?  - nézett rám bűnbánóan. Vártam 20 másodpercet, majd válaszoltam.
- Tamás, én... Én nem akarom hogy később megbá... - odarakta a számhoz az ujját, és lepsssz-egett.
- Igen vagy nem? - gondolkoztam egy picit, majd válaszoltam.
- Igen!
- Imádlak!  - majd felkapott az ölébe, és bevitt az ágyba. Én diszkréten szóltam neki, hogy várják a rajongói, akkor feleszmélt.
"Igen, valóban visszaköltöztem" "Háát, az hosszú, mindegy, már boldogok vagyunk" "Igen, újra összejöttünk" "Demi most pihen, nem tudom ide hívni".
Ilyen hosszú ustreamje talán még nem volt. Majd miután végzett, visszaültünk beszélgetni. Ennyire komoly talán még soha nem volt.
- Demi, csak azt szeretném megkérdezni, hogy... - kicsit szégyellte megkérdezni - hogy szerinted mikor vállaljunk gyermeket?
- Ez egy jó kérdés. De ugye nem azért kérded mert... ?
- Neem, dehogyis, csak kíváncsi vagyok, hogy neked mi a véleményed.
- Nekem az, hogy 25 éves korom előtt semmiképp sem szeretnék. Egyrészt, mert nem hiszem hogy érett lennék egy babához, másrészt meg had élvezzem ki a fiatalkoromat! - mosolyogtam. - Miért, neked mi a véleményed?
- Én sem szeretnék 30 éves korom előtt családot. Most főleg nem, fiatalok vagyunk, meg óriási a pörgés, de annyira várom már, hogy legyen egy kis Demetria, egy kis Tomika, és boldogan éljünk amíg meg nem halunk - nevetett.
- Én is.
Tamásnak nyolckor el kellett indulnia Romániába. Nagyon egyedül éreztem magam, de mivel senki sem ért rá feljönni hozzám, maradtam a TV-nél. Viszonylag korán, fél tízkor már el is aludtam.
Másnap reggel 6-ra beállítottam az órámat, mert nyolcra mennem kellett egy interjúra. Abban a pillanatban hogy kinyitottam a szemem, Tomi belépett az ajtón. Szegény, nagyon fáradt volt, a szemei rettentően pirosak. Befeküdt az ágyba, én pedig cseppentettem a szemébe. Megöleltem, majd nyomban el is aludt.
Fél 12-re értem haza, ő még mindig aludt. Addig elkezdtem főzni a húslevest. Kettőre kész is lett a komplett ebéd, de Tomika még mindig szunyókált. Felébreszteni meg nem akartam, de mikor láttam a naptárjában, hogy fél négykor indul fellépni, odamentem, és elkezdtem ébresztgetni. Arca sápadt volt, és dőlt róla a víz. A homloka tűzforró. 15 perc folyamatos próbálkozás után végre kinyitotta a szemét.
- Demi, nagyon rosszul érzem magam. - kissé bepánikoltam.
- Ittvagyok, nyugi, megmérem a lázad. - majd megkerestem a lázmérőt. Mikor lemértem, mégjobban megijedtem: 40,2.
Azonnal hívtam a háziorvost, aki 20 percen belül itt is volt, és azt tanácsolta, hogy minimum egy hétig ne menjen ki a lakásból, és jó volna, ha vele maradnék, ameddig nem javul az állapota.
A doktor eltávozása után egy órával ismét megmértem a lázát. A hőmérő most 40,3 fokot mutatott. Nagyon megijedtem. Felhívtam Orsit, aki lemondta Tomi eheti összes programját, majd feljött látogatóba. Hozott magával egy kis húslevest. Nem tudta, hogy én is azt főztem.
Három nap folyamatos fekvés után Tomika végre felkelt. Kijött a konyhába, és hátulról megölelt. A hangja totál nyúzott volt. Leültünk enni, majd visszaindult az ágy felé. Én addig összeszedtem a tányérokat. Hirtelen egy koppanást hallottam. Befutottam a szobába, és majd szívrohamot kaptam. Tamás összeesett. Teljesen bepánikoltam, próbáltam ébresztgetni, de nem sikerült. Eszméletlenül feküdt az ágy előtt pár  méterrel. Hívtam a mentőket, majd amint elvitték kocsiba pattantam, és utánuk mentem.

31. rész

Tomika úgy viselkedett ezek után, mintha semmi sem történt volna. Sőt, még bocsánatot is kért amiért csak úgy elment. Igazából én kerültem, nem bírtam a szemébe nézni. Egyrészt mert szégyelltem magam, másrészt mert késztetést éreztem arra, hogy fogjam magam, és megcsókoljam. A friss újságok már hemzsegtek tőlünk, volt olyan rajongó, aki külföldi újságokból szkennelt nekem képet, amiben az áll, hogy szakítottunk. Tamással megbeszéltük, hogy nyilvánosan csak pénteken mondjuk ki, hogy nem vagyunk együtt. Nagyon fájt, de rábólintottam.
Mivel kezdődött a nyári szezon, nagyon sok clubba hívtak meg fellépni. Nem volt sok szabadidőm, mert a szakítás kimondása után  rengeteg helyre hívtak interjúra.
Tamás időközben talált egy nagyon szép fekete hajú lányt. Nem bírtam nézni őket, díjátadó gálákon inkább másokhoz társultam. Pluszban még ott van a Viva Comet, ahol Britney-t is meghívták, így együtt adjuk elő a közös számunkat. Minden figyelmem erre összpontosult, nem érdekelt különösebben Tomika, és a többi pasi sem. Azért sem lesz egyszerű ez a fellépés, mert egy héttel a Comet előtt fog megjönni Britney Budapestre, így  kevés időnk lesz gyakorolni. Meglepetésként előadjuk még az I Wanna Go-t is.

Június 14.


Rettentően izgatott voltam, hiszen 30 perc múlva színpadra lépek Britney-vel. Már énekeltem vele közönség előtt, de ez most Magyarországon lesz, és itt van Tamás is...
- ... Fogadjátok sok szerettel Britney Spears-t és Szűcs Demetriát!
Előadtuk a két számot. Imádtam! Óriási tapsvihart kaptunk, és a fellegekben éreztem magam. Britney tökéletes volt, mint mindig, és én is beleadtam mindent. Tomika is gratulált.
VIP-ban mindenki Britney-vel volt elfoglalva. Képeket csináltak vele, autogramokat kértek tőle. Tamás egy ideje csak rám figyelt, néha már kellemetlenül éreztem magam.
Hajnali 3 óra. Tomi barárnőjét eddig sem láttam sehol hála Istennek. Picit ittas volt az exem, én próbáltam mérsékelni az alkoholfogyasztást, hogy taxit tudjak hívni, ha haza akarok menni.
Egyszercsak megfogta a combom, és motyogott valamit. Annyira nem volt magánál, hogy nem értettem mit mond. És rám mászott. Elkezdett csókolgatni. Eltoltam magamtól.
- Tudod hogy most mit csinálsz? - kérdeztem, de nem reagált, folytatta. - Te-nem-szeretsz-engem! - hangsúlyoztam - Van barátnőd, mi szakítottunk, kész ennyi volt!
- Dehogyis!
- Dehogynem! - Azzal gyorsan elköszöntem a többiektől, és hazamentem. Nem akartam, hogy másnap megbánja majd, ami történt volna. Ha boldogok azzal a ribanccal a barátnőjével, akkor nem akarom tönkretenni. Pedig hagytam volna.

Másnap délután csörög a telefonom: Tamás
-Halo?
-Szia... Van egy kis probléma...
-Tegnap este?
-Igen... Nagyon sajnálom, nem tudtam mit csinálok, Krisztián most mesélte hogy mit műveltem. Tényleg, nagyon szégyenlem magam...
-Semmi gond - mosolyogtam - most elnézem.
-De van egy még nagyobb baj... Meli kidobott, mert megtudta. Hozzá költöztem, tehát most nincs hol laknom gyakorlatilag. Krisztiánnál meg nem szeretnék lakni... Szóval... Nem költözhetnék vissza hozzád, mint lakótárs? - hallottam a hangján, hogy tényleg szégyenli ezt az egészet. Három perc gondolkodás után kinyögtem:
-Igen.
-Köszönöm, te vagy a legjobb fej!
-De akkor siess, mert másfél óra múlva megyek el.
-Sietek. - Majd leraktam.

30. rész - Szakítás

Az április nagyon durva volt... Tamás két videoklipen is dolgozott, megbeszélések sokasága, nem mellesleg volt egyhuzamban három olyan hét, amikor körülbelül negyed órát találkoztunk naponta. Interjú, megbeszélés, fellépés, fellépés. Interjú, megbeszélés, fellépés, fellépés, hetekig. Az időbeosztása szoros volt, naponta kb. 5 percet tudtunk telefonon beszélni. Sokszor azt sem tudtam hogy él-e még. A legborzasztóbb az az öt nap volt, amikor még két másodpercet sem tudtunk beszélni, sőt, találkozni is csak akkor találkoztunk, mikor éjjel kinyitottam a szemem egy másodpercre, mikor bebújt mellém. Besokalltam és nagyon rossz dolgot kezdtem el csinálni... Mintha vak lettem volna. Elvesztettem az agyam...

*** -Tomi szemszöge-***

Rengeteg dolgom volt az utóbbi 3 hétben. Nagyon rossz érzés volt, mert alig láttam Demit. Sőt volt mikor napokig beszélni sem tudtunk, nemhogy találkozni.

Egyik nap, mikor éjjel 3-kor beértem a lépcsőházba, az egész dübörgött a zene miatt. Feljebb mentem, és sokan hallották hogy jövök, így kijöttek a folyosóra, és szóltak, hogy állítsam le a zenét, merthogy a mi lakásunkból jön. A mi emeletünkre érve szembesültem, hogy igen, tőlünk jön a maxra tekert techno. Mikor benyitottam, ömlött ki a folyosóra a füst. Cigifüst. Ledöbbentem, nagyon büdös volt. Az asztalon az előtérben 20-25 üres sörös doboz hevert. A kanapén hót részegen röhögött Demi a barátnőjével, eddig nem is láttam azt a csajt. Demi vigyorogva felkelt, átkarolt kezében a cigivel és megszólalt.

-Sziiaa édes, na mi a helyzet? Cintiaa, ő itt Balázs akarom mondani Tamás a pasikáám. - meg se tudtam szólalni, inkább gyorsan kikapcsoltam a zenét.

-Teee, az a Fluor gyerek az nem? - szólt a barátnője.

-Dee az...

-Jajj hát nem is mondtad, az tiszta buzii... - Demi elkezdett hangosan röhögni, a Cinti nevezetű csaj pedig folytatta. Nagyon rosszul esett. Ennyire még nem bántottak meg. Sokan aggatnak rám ilyen jelzőt, de az, akiért akármit megtennék? Az, hogy ő elkezdett nevetni, a világ legrosszabb érzése volt. Ők meg csak folytatták.

-Tee Deemi, ő hogyhogy a pasid? Hiszeen buzi!

-Nem tudom - nevettek. 

-Fluoor,  mit szólnál, ha elmennénk mi ketten "aludni?" - kérdezte az idegen csaj. Demi meg csak röhögött.

-Nem hiszem hogy ez most a legjobb ötlet lenne... Figyu, Cinti, vagy ki vagy te, menj haza szerintem.

-Ááá most nem akarok. Téged akarlak éédees.

-Az úgy nem fog össze jönni.

Gyorsan bevittem egy takarót a fürdőkádba, kulcsra zártam az ajtót és ott aludtam. Kényelmetlen volt, de féltem hogy rám fognak mászni részegen. Kopogtattak egy ideig az ajtón, és üvöltöztek, hogy hadd menjenek be, de nem engedtem. Végül elcsendesedtek, talán elaludtak. A szememet bizony elhagyta egy könnycsepp. 

Reggel nyolckor felkeltem. Demi még aludt a nappali padlóján, de a másik csaj már nem volt ott, valószínűleg hazament. Nekem kilencre mennem kellett, de hagytam neki egy üzenetet.

"Jóreggelt Demi!

Ma korábban hazajövök, délután öt óra fele. Nagyon fontos dologról kell beszélnünk."

***-Demi szemszöge-***

Felkeltem, és minden tiszta rumli volt, én meg a földön feküdtem. Enyhén cigiszag volt. Először azt gondoltam, hogy Tamás volt, de mikor elolvastam a cetlit amit hagyott, rájöttem, hogy ez mind én voltam. Nem emlékszek semmire se igazából, annyira, hogy beinvitáltam Cintit, aztán ittunk pár doboz sört és ennyi.

Délután Tomi egész pontos volt. Ötre ért haza, ahogy ígérte. Leültünk a kanapéra és megfogta a kezem. Értetlenül néztem, majd egyszer csak megszólal:

-Demetria, ezt mi nem folytathatjuk tovább...

-Mi?! - kérdeztem vissza tágra nyílt szemekkel.

-Ami éjjel történt. Lehet hogy nem emlékszel, de nagyon megbántottál. Mert még a cigi meg a pia, az hagyján, de az, hogy a barátnőd lebuziz, te meg röhögsz rajta, és hogy a Cintike vagy ki gyakorlatilag invitál arra, hogy feküdjek le vele, te meg röhögsz azon, az nem fér bele. Megkérdezte, hogy miért vagyunk együtt, mikor én buzi vagyok és te azt válaszoltad nevetve, hogy "nem tudom". 

-Sajnálom, tényleg, ezekre nem is emlékszek, rengeteget voltunk távol egymástól, és elvesztettem a fejem...

-Már beszéltem Krisztiánnal, visszaköltözök. Még ma. 

-Ezt beszéljük meg, kérlek!

-Az a gond, hogy hogyha valaki ittas, akkor az igazat mondja. 

-Ha valaki ittas, akkor azt sem tudja hogy mit mond! Én szeretlek, vajon Amerikában veled ellentétben miért nem léptem félre? -kezdtem dühösebb lenni.

-Nem érdekel. A magyarázatod sem. Én is szeretlek, nagyon is, de nem tudom, hogy mikor fog legközelebb "elveszni a fejed". A barátnőd le akart dönteni. Bezárkóztam a fürdőbe, ott aludtam, nehogy hozzám nyúljon. És bevallom, potyogott a könnyem... Mert ennyire még nem bántottak meg. Megyek pakolni.

-De... - alig kezdtem el a mondatod, máris becsapta az ajtót. 

Nagyon dühös voltam magamra is, és rá is. Ha én megtudtam neki bocsátani azt, hogy idegen lánnyal feküdt le a saját lakásomban, akkor ő miért nem? Pedig ez nem is volt annyira durva.

Mikor kész lett az összepakolással, egy hangos "Csá" keretei között elment. Egész idáig nem sírtam, de most rámjött. Többé nem ölelhetem át. Nincs, ki megvigasztaljon ha rossz napjaim vannak. Többé nem csókol meg. Nincs, akinek a hajába túrhatnék, aki megért, és elhülyéskedhetnénk. Nincs, aki megmondja hogy milyen gyönyörű vagyok. NINCS többé, az én hülyeségem miatt...

29. rész - LMFAO koncert és karácsony

December 20


Elindultunk az Audimmal Berlin felé. Egy kis időbe telt mire odaértünk, de megérte. Mikor megérkeztünk, bementünk egy hotelbe, mert koncert után még itt alszunk egy napot. Nagyon furcsa volt minden. Engem felismertek, néhányan autogramot és fényképet kértek tőlem. Tamást meg nem, és ez volt a legszokatlanabb. De nem volt vészes. Este 9-kor bementünk a stadionba. Viszonylag jó helyet találtunk, az 5. sorban álltunk. De nagyon jól éreztem magam, régen buliztam ekkorát, sőt, talán még nem is voltam ekkora partin. Bementünk a VIP részlegbe, ahol a Britney koncerttel ellentétben, lehetett picit dumálni a srácokkal. Tomikának olyan aranyos kiejtése van!
Mikor vége volt a koncertnek, vissza mentünk a hotelba, és egész este együtt voltunk, majd másnap reggel visszaindultunk Budapestre.

Karácsony

Nagyon kis hangulatosra sikerült a lakásdíszítés. Én sütöttem a húst, Tomi pedig küldözgette a karácsonyi SMS-eket az ismerőseinek. Feldíszítettük a fát. Mikor készen lett a vacsora, leültünk enni. Nagyon romantikus volt. Kaja után leültünk egy picit karácsonyi filmeket nézni. Majd ezután átadtuk egymásnak az ajándékokat. Mikor ez megvolt, megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, mint még soha. Bebújtunk az ágyba, és a mellkasára raktam a fejem. Néztük a karácsonyi vígjátékokat, és lassan elaludtunk. Ennyire romantikus esténk talán még nem is volt.
Másnap feljött hozzánk Tomika családja. Most voltak nálunk először, eddig rengeteg dolguk volt.  Rengeteg sütit hoztak, alig fért el az asztalon. Viktóriával hamar megtaláltuk a közös hangot, nagyon aranyos kislány. Viktor eleinte meg se szólalt, de hamar becsatlakozott a beszélgetésbe. Tomi édesanyja rengeteget mesélt, és nagyon örült, hogy végre láthatja a kisfiát. Estig beszélgettünk, majd a búcsúzásra került a sor. Míg Tomi búcsúzott az anyukájától, Viktor halkan belépett a konyhába, ahol éppen vettem elő a sütiket, amiket nekik sütöttem. Hirtelen megmarkolta a seggem, és megszólal.
-Irtó dögös csaj vagy. - Nagyon utálom mikor mások tapogatnak, pláne akkor, mikor barátom is van, így visszakézből adtam neki egy pofont.
-Remélem tanultál ebből. - szóltam hozzá dühösen. Arcát fogva, mogorván, egy szó nélkül kiment. Elbúcsúztunk. Mikor Viktornak akartam két puszit lenyomni, elhúzta a fejét. Tamás csak értetlenül nézett. Odaadtam a sütiket és elmentek.
-Mi volt a baja Viktornak? - kérdezte halkan.
-Felpofoztam... - válaszoltam egyhangúan és sértődötten.
-Mi?! Mert miért? - csodálkozott.
-Raktam be a sütiket a dobozba, mikor észrevétlenül bejött a konyhába, megmarkolta a fenekem, és olyat szólt, hogy "nagyon dögös csaj vagyok" egy kacsintás kíséretében. Ezért.
-Jól tetted. Nem tudom hogy mi lelte, mert amúgy tök rendes srác meg minden.
-Én sem tudom miért csinálta, mert mikor először lementünk anyudékhoz, távolságban maradt. Bár vacsoránál is volt egy-két kétértelmű mondata...
-Mit mondott?
-Vikivel beszélgettünk a sulis dolgokról, mondta hogy tetszik neki az egyik szőke hajú srác az osztályából, erre Viktor nagy vigyorral "Nekem szőke hajú, kék szemű, 20-as csajok tetszenek, akiknek van pasijuk". Amúgy te is ott voltál, hallottad, nem?
-Nem... Igazából az járt a fejemben, hogy hogy lehet ennyire gyönyörű barátnőm. -mosolygott.
-Jajj ne csináld már! - mosolyogtam én is.

28. rész - Interjú

Délelőtt 10 körül, mikor felkeltem Tamás itthon volt. 

-Jóreggelt! - nyöszörögtem. -Nem úgy volt, hogy interjúra mész?

-Nem, lemondták. De legalább több időt tölthetek veled. - mosolygott.

-És mikor mész? 

-Nem akarsz látni? - nevetett.

-Naa! - nevettem én is, majd meglöktem picit. - Nem azért, csak úgy kérdem.

-Egyre megyek  "Fél Kettő" , majd Bravo interjúra, este pedig hétre Miskolcra.

-Értem. - majd felkeltem és rendbe szedtem magam.

Már javában sütöttem a rántottát, mikor csörgött Tomi telefonja. 

-Halo?! Igen, értem. Neem, semmi akadálya sincs. Okés, megmondom. Neked is! Akkor egykor, szia! -letette.

-Kicsim, az RTL-től hívtak, te neked is jönnöd kell.

-Mert? Minek?

-Az új videoklippel kapcsolatban, meg a Britney-s dolog stb. - Tudtam hogy ez lesz.

-Oké, akkor viszont az én kocsimmal megyünk, ne taxizzunk külön.

-Rendben.

Megreggelizünk (vagyis inkább ebédeltünk), még rendezettebbé tettem a fejem és elindultunk. Amikor kiérkeztünk a lépcsőházból kb. 15-20 rajongó állt az ajtóban. 

-Segíthetünk? -érdeklődtem.

-Autogramot szeretnék kérni! - hangzott mindenhonnan a válasz. Rápillantottam az órára. 10 perc múlva egy óra.

-Sajnálom, de sietnünk kell. - Fogtam meg Tomi kezét és húztam át a "tömegen".

-Demi, ne legyél már velük ilyen gonosz! - mosolygott.

-Nem vagyok gonosz, csak ne tartson fel minket senki sem.

Épségben be tudtunk ülni a kocsiba és 10 perc csúszással, de odaértünk. Orsi már várt minket. Bementünk az interjúszobába, ahol először engem "faggattak".

-Szia! Nemesvári Anikó vagyok.

-Szia, én pedig Szűcs Demetria! - mutatkoztunk be egymásnak. Tomi mellettem ült.

-Nos, kezdjük az elején. Honnan jött az ötlet, hogy kimész Amerikába?

-Hosszú... De végülis úgy, hogy Tamás elvitt a példaképem, Britney Spears koncertjére. Az egyik csatorna jóvoltából VIP jegyünk is volt. A backstage-ben vártam a "pop hercegnőjét", Tamás pedig elment egy pillanatra. Elkezdtem énekelni egy számot, és Britney hallotta. Felajánlotta hogy a menedzserem lesz ha kimegyek Amerikába, mert gyönyörű a hangom, és szép karriert futnék be. Igent mondtam, mert nem tudtam hogy mi fog várni rám. Meggondolatlan voltam. -Nevettem.

-Miért, mi várt rád?

-Ha összességében nézzük nem volt jó döntés kimenni. De voltak jó pillanatok. Például elkísérhettem Brit-et fellépni is. Amit nagyon élveztem. Az egyiken elő is adtuk a közös dalunkat, aminek a "The Music is My Soul" címet adtuk és már a VEVO-n is látható a videoklip. Viszont a stúdiózás kínszenvedés volt. Folyamatosan vezényelgettek, ami még nem is baj, de az hogy "hogy hozhatott ide Britney egy ilyen nyomorékot" eléggé megviselt. És naponta többször elejtettek egy-egy ilyen mondatot a stúdiósok, amiktől teljesen ki voltam. Éjjel egyre visszaértem a lakosztályomba, reggel hatkor pedig kezdődött előröl az egész. Plusz még az átsírt éjszakák. Mert a legnagyobb bajom az volt, hogy iszonyatosan hiányzott nekem Tomi. És volt, mikor csak fél órát pihentem, mert egyszerűen nem tudtam elaludni, folyamatosan ő járt az eszemben. És leginkább ő húzott vissza. - vetettem egy pillantást a barátomra mosolyogva.
-Szóval akkor leginkább Tomi miatt döntöttél úgy, hogy visszautazol Magyarországra.
-Igen.
-De ha ennyire szeretted, vagy szerettétek egymást, akkor mi volt ez a szakítós dolog? Tomi, tőled kérdem, mert szegényem meg se tudtál szólalni. -nevettünk.
-Az úgy volt - kezdett bele - hogy azt hittem, hogy örökre ott marad. Nem gondoltam, hogy egy picit is hiányzok neki, hiszen Los Angeles, fények bing-bing - nevetett - komolyan, és depis lettem, és olyat tettem amit nagyon megbántam.
-Értem. És meséljetek még, amióta Demetria híresebb lett, nem vettetek olyat észre, hogy több rajongó, több felkérés stb.? - a kérdés hallatán egymásra nézve mosolyogtunk Tomikával.
-De. -nevettem. - Mikor indultunk akkor is 15-20-an álltak a lépcsőház ajtaja előtt. De nem tudtunk velük foglalkozni sajnos, mert már így is késésben voltunk.
-És  szeretnél a továbbiakban az énekléssel foglalkozni?
-Igen, de ilyen "konyhábanfőzésközben" jelleggel. Nem nekem való ez az életforma. Maradok "egyslágeres" celeb.
-Rendben, hát köszönöm hogy itt voltatok! Sok boldogságot kívánok nektek.
-Köszönjük. - mosolyogtunk, majd kiléptünk a stúdióból.
Orsi agyba-főbe dicsérgetett, hogy milyen ügyes voltam ahhoz képest, hogy első TV-s interjú. Azért én is büszke voltam magamra!
Hazafele menet mikor a pirosnál megálltam, nevetve odaszóltam Tomihoz, aki szintén ellepett a dicséreteivel.
-Már alig van nyálam...
-Ezen segíthetek. -majd adott egy forró csókot.

27. rész - Béke

Másnap este izgatottan készülődtem a buliba. Régen partiztam úgy, hogy azt csináltam amit akartam, mert nem volt még barátom. Felhívtam Ramit és Mónit, jönnek velem. 10-re feljöttek hozzám a csajok, fél tizenegykor hívtunk egy taxit és elmentünk az egyik közeli clubba. Egyből a pulthoz indultunk, és egy Sex on the Beach-el kezdtük. Majd sorra próbáltuk ki a koktélokat. Mikor már a 4.-nél tartottam, megpillantottam Tomit, amint két haverjával ülnek a sarokban elhelyezett kanapén. Nem bírtam felfogni, hogy mit keres itt. De ekkor mellém ült egy egészen helyes srác. Elkezdtem magam illegetni, mikor a fiú megfogta a combomat. Fülembe súgott, bólintottam, majd mentünk táncolni. Közben végig Tamást figyeltem, de ahogy észrevettem, folyamatosan rám-rám pillantgatott. Az alkoholtól nem voltam észnél. A fenekemet folyamatosan a fiúhoz simítottam, aki látszólag élvezte. Egy óra tánc után visszaültünk. A barátnőimet is felkérte valaki. Két koktél és egy csók után a srác egyszerűen eltűnt. Majd hátulról valaki megfogta a kezemet, és táncoltunk. Tomit már nem láttam sehol. De igazából semmit sem láttam, szédültem a sok alkoholtól. Majd a gyerekkel elkezdtünk vadul smárolni.
Reggel furcsa mód, otthon ébredtem. De mellettem ... Mellettem Tomi aludt mélyen. Szóval akkor ő volt a második idegen! Nem tudtam eldönteni hogy ordítsam le a fejét, vagy el se mondjam neki, hogy vele táncoltam.
Eltelt egy hét. Szinte beszélni sem beszéltünk, pedig annyi mindent mondanék neki... Rohadtul hiányzik! Minden nap látom, de hiányzik ahogy megcsókol, ahogy átölel, amikor azt mondja, hogy "Kicsim". Már az összes újság írt a szakításunkról, de Tomi nem beszélt erről. De délután, az Interaktívban amit mondott... Könnyeket csalt a szemembe.
-Igen, ez egy felkapott téma lett, hogy szakítottatok a barátnőddel. - kezdte el Eszti. - De mégis hogyan, hiszen én már láttam Demit sokszor veled, és nagyon aranyosak és boldogok voltatok.
-Igen... Még nem meséltem egyik újságnak, vagy tévének sem erről, de most kivételt teszek. Először és utoljára. Demetriával tényleg, nagyon boldogok voltunk. De egy nap elment Amerikába, tök hirtelen és váratlanul. Én pedig hogy is mondjam... Depis lettem, mert nem számítottam arra, hogy hiányzok neki és hogy valaha is visszajön. Így olyat tettem, amit megbántam, de a legrosszabb, hogy megbántottam Őt, azt a lányt, akit a világon a legjobban szeretek. De ő már nem szeret, ami különösen fáj. -e szavak hallatán sírógörcsöt kaptam.
Este hatra haza is ért. Nem bírtam magammal, mikor benyitott, könnyes szemmel megöleltem. Szegény, csak nézett értetlenül.
-Nagyon meghatott az, amit az Interaktívban mondtál. És... Én is szeretlek!
-Tényleg? - nézett a szemembe örömittasan. Majd megcsókoltam.
-Kielégítő választ adtam? - mosolyogtam. Ő szintén.
-Akkor előröl kezdjük? Mármint úgy, hogy megint összejövünk? - kérdezte szégyenlősen Tomika.
-Igen. - öleltem át. Ő megfogott, és bevitt a hálószobába. A gond csak az volt, hogy kilenckor indult fellépni. De addig egy percre sem hagytuk egymást egyedül.

Már teljesen izgatott voltam a klippremier miatt. Hiszen 3 nap... És fent leszek a YouTube-on... És sokkal híresebb leszek... Ezt viszont nem várom. Tudom, hogy sokszor jó, hogy szeretnek, de viszont gyakran átélem azt, hogy Tamással sétálunk az utcán, és nem lehet egy privát beszélgetésünk, mert körénk gyűlnek. Nem mindennapos, de akkor is.
A premier napján Tomi fellépett, és egyedül kellett végignéznem, hogy megváltozik az életem... És éjjel felkerült a legnagyobb videomegosztó portálra. Nagyon jó volt látni  a kész klipet. De féltem hogy mi fog rám várni az utcán. És rosszabb volt mint amire számítottam...