Másnap este izgatottan készülődtem a buliba. Régen partiztam úgy, hogy azt csináltam amit akartam, mert nem volt még barátom. Felhívtam Ramit és Mónit, jönnek velem. 10-re feljöttek hozzám a csajok, fél tizenegykor hívtunk egy taxit és elmentünk az egyik közeli clubba. Egyből a pulthoz indultunk, és egy Sex on the Beach-el kezdtük. Majd sorra próbáltuk ki a koktélokat. Mikor már a 4.-nél tartottam, megpillantottam Tomit, amint két haverjával ülnek a sarokban elhelyezett kanapén. Nem bírtam felfogni, hogy mit keres itt. De ekkor mellém ült egy egészen helyes srác. Elkezdtem magam illegetni, mikor a fiú megfogta a combomat. Fülembe súgott, bólintottam, majd mentünk táncolni. Közben végig Tamást figyeltem, de ahogy észrevettem, folyamatosan rám-rám pillantgatott. Az alkoholtól nem voltam észnél. A fenekemet folyamatosan a fiúhoz simítottam, aki látszólag élvezte. Egy óra tánc után visszaültünk. A barátnőimet is felkérte valaki. Két koktél és egy csók után a srác egyszerűen eltűnt. Majd hátulról valaki megfogta a kezemet, és táncoltunk. Tomit már nem láttam sehol. De igazából semmit sem láttam, szédültem a sok alkoholtól. Majd a gyerekkel elkezdtünk vadul smárolni.
Reggel furcsa mód, otthon ébredtem. De mellettem ... Mellettem Tomi aludt mélyen. Szóval akkor ő volt a második idegen! Nem tudtam eldönteni hogy ordítsam le a fejét, vagy el se mondjam neki, hogy vele táncoltam.
Eltelt egy hét. Szinte beszélni sem beszéltünk, pedig annyi mindent mondanék neki... Rohadtul hiányzik! Minden nap látom, de hiányzik ahogy megcsókol, ahogy átölel, amikor azt mondja, hogy "Kicsim". Már az összes újság írt a szakításunkról, de Tomi nem beszélt erről. De délután, az Interaktívban amit mondott... Könnyeket csalt a szemembe.
-Igen, ez egy felkapott téma lett, hogy szakítottatok a barátnőddel. - kezdte el Eszti. - De mégis hogyan, hiszen én már láttam Demit sokszor veled, és nagyon aranyosak és boldogok voltatok.
-Igen... Még nem meséltem egyik újságnak, vagy tévének sem erről, de most kivételt teszek. Először és utoljára. Demetriával tényleg, nagyon boldogok voltunk. De egy nap elment Amerikába, tök hirtelen és váratlanul. Én pedig hogy is mondjam... Depis lettem, mert nem számítottam arra, hogy hiányzok neki és hogy valaha is visszajön. Így olyat tettem, amit megbántam, de a legrosszabb, hogy megbántottam Őt, azt a lányt, akit a világon a legjobban szeretek. De ő már nem szeret, ami különösen fáj. -e szavak hallatán sírógörcsöt kaptam.
Este hatra haza is ért. Nem bírtam magammal, mikor benyitott, könnyes szemmel megöleltem. Szegény, csak nézett értetlenül.
-Nagyon meghatott az, amit az Interaktívban mondtál. És... Én is szeretlek!
-Tényleg? - nézett a szemembe örömittasan. Majd megcsókoltam.
-Kielégítő választ adtam? - mosolyogtam. Ő szintén.
-Akkor előröl kezdjük? Mármint úgy, hogy megint összejövünk? - kérdezte szégyenlősen Tomika.
-Igen. - öleltem át. Ő megfogott, és bevitt a hálószobába. A gond csak az volt, hogy kilenckor indult fellépni. De addig egy percre sem hagytuk egymást egyedül.
Már teljesen izgatott voltam a klippremier miatt. Hiszen 3 nap... És fent leszek a YouTube-on... És sokkal híresebb leszek... Ezt viszont nem várom. Tudom, hogy sokszor jó, hogy szeretnek, de viszont gyakran átélem azt, hogy Tamással sétálunk az utcán, és nem lehet egy privát beszélgetésünk, mert körénk gyűlnek. Nem mindennapos, de akkor is.
A premier napján Tomi fellépett, és egyedül kellett végignéznem, hogy megváltozik az életem... És éjjel felkerült a legnagyobb videomegosztó portálra. Nagyon jó volt látni a kész klipet. De féltem hogy mi fog rám várni az utcán. És rosszabb volt mint amire számítottam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése