Tamás születésnapját csak két héttel később tudtuk megünnepelni rendesen, haverokkal. Előtte pár nappal persze kettesben is megünnepeltük. Adtam neki egy nagyon aranyos kézzel készített kis apróságot.
Kibéreltünk egy clubbot -Tamás háta mögött-, majd adott időpontra odavittem. Tehát meglepi szülinap. Ott volt a turnémenedzserén, Ferin keresztül Krisztián, Bence, Barbee, Pixa, és nem mellesleg a fehérvári haverjai.
Mikor beléptünk a sötét helységbe, nem szólt semmit se. Csak állt, mintha kényszerítették volna. Egyszer csak felgyúltak a fények, és mindenki egyszerre kiáltotta: "MEGLEPETÉS!"
Hirtelen szóhoz sem jutott, csak szélesen mosolygott. Átkaroltuk egymást, és megcsókolt. Majd mindenki odaadta a kis ajándékát. Legutoljára én maradtam, mert még volt egy meglepim számára, csak nem voltam benne biztos, hogy örülni fog-e neki. Mert tudom, hogy a kézzel készített ajándékokat szereti a legjobban. De ez nem az volt. Tisztában voltam vele, hogy egy ilyet már régóta szeretett volna kapni.
Aprócska, tégla alakú dobozkában adtam oda a pihekönnyű ajándékot. Kinyitotta és tágra nyílt, csodálkozó szemekkel nézett.
- Ez most komoly? Úristen, nagyon köszönöm! - Ugyanis a dobozkában 2 németországi LMFAO Vip koncertjegy volt december 20.-ára, a legjobb helyre. Látszottak a szemein, hogy majdnem sír örömében.
- Szóval akkor ezért kérdezted, hogy mikortól van szabadságom! - nevetett.
- Igen, mert ha 20.-án nem lenne, nem tudnánk elmenni. - Majd amint kiejtettem a számon a mondatot, magához húzott, és a szánk egybeforrt.
Egész éjjel buliztunk. Leültem egy sarokba picit "pihenni". Tamás addig a rég nem látott haverjaival cseverészett. Jópár pohár pezsgőt megittam, miután egy alak, (aki nem mellesleg részeg volt, és teljesen hasonlított Kriszre) odaült mellém, és elkezdte a combomat simogatni. Kb. egy perc után fogtam fel hogy mi is folyik, amikor a szoknyám alá akart nyúlni az illető. Teljesen dühbe gurultam, fogtam a pezsgőt, a nyakába borítottam, és mindenki tudta nélkül hazamentem. Mikor nagy nehezen, imbolyogva beértem a lakásomba, lefeküdtem az ágyra, és a könnyeimben aludtam el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése