Csendben lépkedtem, hátha már alszik. De senki sem volt otthon. Megnéztem a naptárát, és fél órával ezelőtt elkezdődött a fellépése itt Budapesten. Szóval kb. 45 perc múlva jön meg. Találtam a mélyhűtőben egy fagyasztott pizzát, gyorsan megsütöttem, majd mikor kész lett kinyitottam az ablakokat, hogy kimenjen a szag. Pillanatok alatt tiszta lett a levegő a lakásban. Bezártam az ablakokat, és lekapcsoltam a villanyokat. Elbújtam, mert kíváncsi voltam arra, hogy mit fog csinálni. Nem az a komoly kifigyelés, hanem majd meglepem. 15 perccel később kulcsokat hallottam. Tomi volt az. Egyedül. Megkönnyebbültem, mert féltem, hogy hátha a szemem láttára jön fel egy csajra. És amit ez után tett, megdöbbentett, és meghatott is egyben: Ledobta a cuccait, felkapcsolta a kislámpát, leült a kanapéra, elővette a táskájából az egyik közös képünket, amit még nyáron készítettünk a Duna-parton, és nézegette. Könnyeztem, mert nagyon jól esett, hogy ennyire hiányzok neki. Halkan odamentem a háta mögé, és átkaroltam. Eléggé megijedt, de mikor hátranézett nem hitt a szemének.
-Demi! Jézusom hogyan? - potyogtak a könnyei, és szorosan megölelt.
-Annyira hiányzott az ölelésed. - adtam a szájára egy csókot. - Meg a csókod!
-Ne is mondd! Azt hittem vége... Hogy többet nem jössz vissza. De kellemeset csalódtam. Mesélj, hogy-hogy visszajöttél? Mi volt, hogy érezted magad? - majd megfogta a kezem, és leültetett a kanapéra. Én gyorsan visszapattantam a pizzáért, majd visszaültem.
-Nos... Sok volt a parancsolgatás amit egyszerűen nem tudtam elviselni. Mintha valami rongybábu lettem volna. Szidtak... De a legfőbb ok az te voltál. Mert egyszerűen elaludni sem tudtam, mert te jártál az eszemben, hogy vajon élsz-e még egyáltalán. Rettenetesen, borzasztóan hiányoztál!
-Te is nekem! El sem tudod képzelni mennyire!
-De voltak jó élmények is. Például Britney-t néhány kisebb fellépésére elkísértem. És össze is barátkoztam vele. Facebookon is ismerősök vagyunk! - nevettem.
-Az szép! -nevetett ő is.
-De gondolom hallottál arról, hogy jövőhét utáni vasárnapon klippremier lesz.
-Szívem. Híresebb vagy mint én...
-Hahaha. - mosolyogtam.
-Ez nem vicc. - felállt, és elővett egy kupac újságot. - Ez körübelül 40-50 darab újság. 28 nap alatt. Nem semmi mi? - nevetett.
-Nem... De... Én erre nagyon nem gondoltam.
-Próbáltam minden újságot megvenni, amiben benne vagy. És rajongók is szólítanak le utcán miattad. Szóval én már azért vagyok híres, mert a barátnőm vagy. - folytatta a nevetést.
-Haha vicces vagy!
2-3 perc néma csend után Tomi valamin nagyon gondolkodott. Majd megszólalt. Halál komolyan.
-Te voltál pasival LA-ban?
-Persze, hiszen a stáb 75%-a férfiból állt. - kuncogtam.
-Nem Demi, halál komolyan kérdem. -kicsit megrendültem. Valami baj történt...
-Nem.
-Biztos? Figyelj, nekem elmondhatod, legalább tudom, hogy őszinte vagy.
-Biztos hogy nem... Nekem TE vagy a mindenem. Eszem ágában sincs megcsalni téged. -Válaszoltam, majd egy nagy sóhajtás után megindokolta a kérdést.
- Demi... Én... Félreléptem... - Meghűlt bennem a vér is.
-Ezt most komolyan mondod?
-Igen, és mivel tudom, hogy őszintén válaszoltál, ezért megmondtam...
-Az az igazság... - Pár másodperc hatásszünet. - ...hogy én megbíztam benned. Meg voltam győződve arról, hogy ha 10 évig kint lettem volna, akkor te 10 évig vársz rám. De csalódtam... - Meg akart csókolni, de visszatoltam. - Undorodom tőled! Ma éjjel még aludhatsz itt, de holnap mehetsz Krisztiánhoz! - Teljesen ideg voltam. Hogy tehette ezt? Elkezdtem sírni.
-Demi, várj, hadd magyarázzam meg!
-Nem érdekel a magyarázatod! Elegem van a pasikból... Jóéjt. -majd bementem a hálószobába. Tomi a kanapén aludt.
*** - Tomi szemszöge - ***
"UNDORODOM TŐLED". Ennél a mondatnál elakadtam. Hogy mondhat ilyet? De végülis megértem, mert hülye voltam. Hülye voltam, hogy a legszebb, legaranyosabb lányt megbántottam. És most miattam sír. Részeg voltam és nem tudtam magam kontrollálni. Pedig ha kell, az életemet is odaadnám érte. Mert SZERETEM. Mert nincs még egy olyan lány mint ő. Mert benne megtaláltam a szerelmet. Mert ő sose használt ki és nem is fog. A karácsonyt tölthetem megint egyedül. De remélem megbocsát, mert... mert ő az életem. És fél év után tönkretettem mindent. Elegem van magamból. Talán holnap már rendesen lehet vele beszélni.
Éjjel hallottam ahogy sír.
-Demi, minden rendben?
-Hagyjál. - folytatta a pityergést.
Végül a sok gondolatom miatt, amik kavarogtak a fejemben, csak hajnali négykor tudtam elaludni. Ami jó, mert fél hétkor fel kellett kelnem, mert mentem a Mokkába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése