23. rész - A döntés

Egyszerűen nem tudtam gondolkodni... Tomi éppen jött felém, nagy mosollyal az arcán. A példaképem pedig az én döntésemre várt.
- Fél órán belül el kéne döntened. -mosolygott, és továbbment. Tomika odajött hozzám, és szorosan megölelt.
- Csak nem beszéltél vele? - kérdezte nagy vigyorral a száján.
- De... -én meg csak néztem.
-Mi van? Baj történt? - szeppent meg.
- Nem tudom ez minek nevezhető. Óriási ajánlatot kaptam tőle... - Tomika csak értetlenül nézett rám.
- Énekeltem az egyik lassú számát, de csak úgy magamnak, ő meg meghallotta. És elkezdi, hogy tehetséges vagyok, és hogy ha kimegyek Los Angelesbe, akkor a menedzserem lesz, és csinálhatnák albumokat ... És esküszöm, nem tudom hogy mit csináljak... Nagyon el szeretnék menni, viszont téged meg nem akarlak elhagyni. - Folytak a könnyeim.
- Figyelj, kicsim, menjél, ha nagyon szeretnél.. Mindenben támogatlak. Nehogy később megbánd, hogy miattam nem mentél el.  Nem akarlak akadályozni semmiben. És nekem is nagyon hiányoznál... De a te boldogságod sokkal fontosabb, mint az enyém... - Nagyon megható volt.
- Nem tudom. - öleltem meg.
Visszatértek a többi VIP-esek, így műmosolyogtam. Közben azon járt az agyam hogy hogyan döntsek.
Bementünk egy terembe, ahol rengeteg fotós volt. Csináltunk képet, Tamás, Britney és én.
Félrementünk a "Hercegnővel". Tomi addig megvárt minket kint.
- Nos, akkor hogy döntöttél? 
Vettem egy mély lélegzetet, és válaszoltam.
- Megyek!
-Remek! Holnap repülőre kéne szállnod, és Los Angelesbe repülni. - Majd egy cetlit nyomott a kezembe a pontos címmel. -Itt várunk.
- Rendben, akkor majd ott! Örülök hogy találkoztunk!
Visszamentem Tomihoz. Már teljesen ki volt szegény, hogy mit válaszolok... Nem mondtam semmit. Csak odamentem, nyomtam egy puszit az arcára, és bűntudattal integettem neki. Utánam futott.
- Demi! Mész?
-Igen...
-Értem. Mikor?
-Holnap délután megyek a reptérre. Kettőre...
-Töltsük együtt ezt a fél napot... Holnap lemondom az összes interjút, és fellépést ami 3 óra előtt lesz.
-Rendben. De anyuékhoz is menjünk fel.
-Oké.
Potyogtak a könnyeim. Nem tudom miért, hiszen én akartam így. Lehet hogy csak egy hétig leszek ott, lehet, hogy ott fogok maradni örökké.
Este összepakoltuk az összes cuccomat, ami kellett, és végigbeszélgettük az éjszakát. Tamás nagyon kétségbe volt esve. Folyton azt hajtogatta, hogy mi lesz vele nélkülem. Én is ugyan ezt kérdem: Mi lesz velem nélküle?
Reggel elmentünk anyáékhoz és elbúcsúztunk egymástól.
Fél kettőkor kiértünk a reptérre. Nagyon nyomott hangulatunk volt... Majd megérkezett a gép háromnegyed kettőre. Nem győztük egymást csókolgatni. Nagyon fog nekem hiányozni. Hisz ő az életem...
A fél repülőutat végigsírtam.
Vasárnap reggel 10-re meg is érkezett a gép. Hívtam egy taxit, és megkértem hogy vigyen el a címre. Los Angeles óriási város! 3 órába telt, amíg a célhoz értem. Még volt fél órám nézelődni, így messzire nem mentem. Nagyon jó idő volt. Kb. 30 fok. Ősszel. Nem semmi!
Fél kettőkor bementem a stúdióba. Csodálatos volt. És a váróteremben ott ült Britney és még három alak.
Brit nagy örömmel fogadott.
- Óh, szia!
- Szia! Most mit csinálunk? - nevettem.
- Most énekelj egy kicsit. Mutasd meg Paulnak a hangod! - Fogalmam sem volt hogy ki az a "Paul". De nekikezdtem az Everytime-nak