Reggel már javában készítettem a reggelimet, mikor megszólalt a kaputelefon. Felvettem:
-Igen?
-Szia! Felmehetnék egy pillanatra?
-Ki vagy?
-Krisztián.
-Akkor nem. -majd kinyomtam. Azonnal visszahívott.
-Kérlek Demi, beszéljük meg a tegnapot.
-Nincs kedvem veled beszélni. Menj el.
-Addig fogom nyomkodni a kapucsengőt, amíg be nem engedsz...
-Jólvan ... -Lecsaptam a kagylót, majd beengedtem.
Leültünk a nappaliban levő kanapéra.
-Mégis hogy gondolhattad ezt? -Fakadtam ki. -Boldog párkapcsolatban élek, méghozzá a legjobb haveroddal. Most miattad nem vettem fel neki a telefont. Sms-eket is küldött, és nem válaszoltam rájuk. Elbőgtem volna magam. ÉRTED? Pedig nem is értem mi a bajom... Hiszen TE nyomultál rám. De akkor is... Szarul érzem magam.
-Én ezt értem... És sajnálom is...
-Még szép hogy sajnálo... - De Kölyök közbevágott.
-Végigmondhatom? Kösz. Szóval, befejezem, de kérlek, ne mondd el senkinek se!
-Olyan nincs. Tamásnak el fogom mondani. Nem fogok titkolózni előtte.
-De kérlek!
-De nincs kérlek, csak Tamásnak fogom elmondani, másnak, ígérem nem. Mostpedig letelt a "pillanat", viszont látásra. - Majd kitoltam az ajtón. Az első dolgom az volt, hogy felhívtam Tomit. Nem vette fel. Majd pár perc múlva visszahívott.
-Szia!
-Jajj, édesem, halálra aggódtam már magam! Hol voltál?
-Itthon.
-Akkor miért nem vetted fel a telefont?
-Meg van annak az oka.
-Csak nem haragszol?
-Haragszok, csak nem rád. De ezt személyesen kéne... Mikor végzel?
-Most lesz egy interjúm, és két fellépésem. Szóval olyan este 7 körül.
-Okés, várlak szívem!
7 előtt pár perccel meg is érkezett. Nagyon jól esett megölelni, és gondolom már ő is tiszta ideg volt délelőtt miattam.
-Mi volt? -kíváncsiskodott Tomika.
-Krisztián... Miatta mentem el a tegnapi buliról. - Tamás csak kérdően nézett.
Elmeséltem neki a tegnap estét, meg hogy ma feljött és megbeszéltük. De ettől függetlenül teljesen ideges volt. Próbálta leplezni de nem igazán sikerült neki.
-Nem tudom, milyen ötlet, de mi lenne, ha hozzám költöznél? -vetettem fel az ötletet. -Nagyon keveset találkozunk, és így sokkal jobb lenne.
-Nem rossz ötlet. Biztos, hogy szeretnéd?
-Természetesen. -mosolyogtam, majd megcsókoltuk egymást.
Kedden meg is kezdtük a pakolást. Krisztiánt egy cseppet sem hatotta meg a dolog. Mostanában csak köszönünk egymásnak, amit nem is bánok. De még mindig látszik a szemében, ahogy rám néz, hogy engem akar.
Mivel Tominak nem sok ideje volt, ezért csak másfél hét múlva költözött hozzám teljesen. Nagyon örültünk. De sajnos az autón nem tudunk osztozni, mivel még nincs jogsija. De mondta, hogy ha kevesebb fellépés és interjú lesz, mindenképp neki kezd.
***
Reggel valaki ébresztget. Kómásan felkeltem és észrevettem, hogy Tomika volt, kezében egy tálcával.
-Boldog Szülinapot szívem! - majd nyomott egy puszit az arcomra és az ölembe rakta a tálcát friss reggelivel. Olyan jó volt az illata a szalonnás tükörtojásnak!
-Szülinap?? Mi? -nevettem.
-Édesem, szeptember 15.-e van...
-És? Az én szülinapom 17.-én lesz! -nevettem továbbra is. Tamás kicsit elszégyellte magát, azt sem tudta, mit mondjon
-Persze hogy ma van, csak vicceltem! -Tomi viccesen meglökte a vállamat. Csak nevettünk. Majd nekiálltam a kajának, ami isteni volt.
-Köszönöm! -mondtam, majd megöleltem.
-Ma szabadnapot vettem ki. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk majd sétálni.
-Mehetnénk akár most is! -azzal kikeltem az ágyból.
Rendbe szedtem magam. Mivel még nagyon jó idő volt, miniszoknyát vettem fel fekete magassarkú saru szandállal, és egy vékony csőtopot.
Már javában sétáltam, mikor eszembe jutott amit el akartam mondani Tominak.
-Jut eszembe! Nem tudom, hogy örülnél-e ennek, vagy nem, de októbertől iskolába fogok járni, méghozzá a tanárképző főiskolába. Nagyon szeretem a gyerekeket, és minden álmom az, hogy tanító lehessek. Ugye megérted?
-Persze! -ölelt meg. - Ha nagyon szeretnéd, nyugodtan, úgyse én döntök ez felől. Csak az bánt nagyon, hogy sokkal kevesebb időt tudunk majd együtt tölteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése