8.rész - A jó hírek.

Csörgött az iPhone-om. Tomika.
Örültem, hogy végre felhívott.
-Szia!
-Csáá, Demi! Ne haragudj hogy zavarlak, de kérdezni szeretnék valamit.
-Jaajj, semmi, bármikor! -mosolyogtam.- Mondjad csak!
-Holnap nincs kedved feljönni Budapestre? Tarthatnánk egy sétálós napot. -nevetett.
-Oké, mikor menjek?
-Holnap!
-Oké... -elkapott a nevetőgörcs. -de úgy értem hogy hány órakor.
-Mikor szeretnéd?
-Mikor jó neked?
-Hát akkor megyek 1-re.
-Oké! Akkor abban a pizzázóban tali?
-Rendben, akkor majd találkozunk. Szia!
-Helló!
Jól esett, hogy megint találkozunk.
Pár perc múlva újra csörög a telefon. Számot írt ki.
-Halo, tessék, Szűcs Demetria!
-Jónapot, Temesvári Csilla vagyok. Zavarhatom Önt egy percre?
-Persze, tessék parancsolni.
-Örömmel értesítjük, hogy felvettük Önt!
-Ójajj, köszönöm! -vigyorogtam. -mikor kezdhetek?
-Holnap reggel 10-re már bent kéne lennie.
-Rendben, ott leszek, visszhall!
Nagyon örültem, hiszen már van állásom. Igaz, csak hostess vagyok a Westend egyik ruhaboltjában, de jobb mint a semmi!
-Anyaaaa! Apaaaaa! Felvetteeeeek! -kiáltottam le.
-Tényleg? -kérdeztek vissza.
-Igeen!!
-Jó, akkor felhívom az albérletes ürgét, hogy bérled a lakást.
-Okés!
Alig várom már, hogy elmondjam Tominak, hogy Pestre költözök!
15 perc múlva anya feljött a szobámba.
-Csillagom, azt mondta a házvezető, hogy holnap reggel fél hétre menj ide. -és a kezembe nyomott egy cetlit, amin egy cím és egy telefonszám volt. -Mi majd 8-ra megyünk fel, és visszük a cuccodat, ami nem fér be az autódba.
-Jójó!
Este gépeztem még egy kicsit, majd lefeküdtem. Holnap háromnegyed ötkor fel kell kelnem. Te jó ég!
Csörgött az óra: 4:45
Gyorsan kipattantam az ágyból, összeszedtem magam, meg azokat a cuccokat, amiket nem raktam el este. Gyors puszi mindenkinek, majd útnak indultam.
Fél hétre bőven ott voltam. Egy idős, 65-70 év körüli bácsi állt az ajtónál. De nagyon kedves volt. Odaadta a kulcsokat, majd mindenféle jókívánságokat mondott.
Beértem a lakásomba. Nagyon szép volt.
A nappalit és a hálószobát egy kis folyosó választotta el, a folyosó oldalán pedig a wc volt. A nappali és a konyha nagyjából egy helyen. Fa parketta. Egyből ledőltem a kanapéra. (mert az is volt ám!) Mint egy szálloda! A bútorok ragyogtak, passzoltak a falhoz, az ágyon ágynemű, szépen megcsinálva. TV is volt alapból. Plazma. Nagyon hard volt ez az egész. Ezért egy 30-assal többet is fizettem a bácsinak.
Úgy döntöttem, hogy Tomikának személyesen fogok szólni.

7.rész - A búcsúzás

Beszélgettünk a színeken át, a hörcsögökről, mindenről.
Végülis, hamar megettük a pizzát.
-Akkor ugye nincs harag? - nézett rám kérdően.
-Nincs. -mosolyogtam.
Kikísért a buszmegállóba. Megbeszéltük, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot.
Pár perc múlva jött apa. Elbúcsuztunk egymástól, majd beültem a kocsiba.
-Ez ki volt? -nézett apa rám fintorogva.
-Ááá, senki, csak volt egy megbeszélésünk. Munkai. -nagyon nem szeretek hazudni, de nem akarom hogy azt higgye, hogy csak a fiúk miatt járkálok erre.
Nagyon furcsa érzésem volt otthon. De komolyan nem tudtam hogy miért. Vagyis tudtam, csak nem akartam magamnak bevallani.

*** -Tomika szemszögéből- ***

-Szevasz Krisztián! -léptem be nagy örömmel a lakásba.
-Csá haver! Héé! Minek örülsz enniyre?
-Tudod, mondtam hogy ma találkozok azzal a lánnyal, akivel voltak azok a zűrök. És hát...
-Szép volt? -kíváncsiskodott Krisztián.
-Az enyhe kifejezés: Gyönyörű!  Nagyon szép szőke haja van és kék szeme és ááá!
-Na, csak nem szerelmesek vagyunk? -kerekedett nagy vigyor a lakótársam arcára.
-Hát, nem tudom...Kajakra mondom, hogy vele el is felejtettem, hogy én vagyok a "Fluor Tomi". Tök átlagosnak éreztem magamat mellette. És ő is átlagosan kezelt. És ez tetszett benne a legjobban. De... -csukott el a hangom.
-De? Mi van?
-Úgy érzem mintha... mintha... hiányozna...

***

Bementem a szobába és leültem a gép elé. Mivel nyári szünet van, elég sokat sokat lustultam a monitor előtt.
Nemár! Megint ez a furcsa érzés. Nem, az nem lehet. Vagy mégis? Hiányzik!


***-T-***
(3 órával késöbb)


-Krisztián, én ezt már nem bírom! Fel akarom hívni!
-Mi tart vissza?
-Talán az, hogy nem akarom zaklatni megállás nélkül.
-Hívd fel egyszer, és mondd meg neki, hogy holnap feljöhetne Pestre dumálni.
-Hát jó...

6. rész - A találkozás

-Szóval...-kezdte Tamás.-...sokszor elmondtam, de még mindig sajnálom.
-Alkohol...Többé nem iszok ilyen sokat. De ne te kérj bocsánatot!
-De, mert én mentem oda hozzád és én...-közbeszóltam:
-Akkor egyezzünk meg egy 'mindketten hibásak vagyunk'-ban. Jó?
-Oké. -majd kezet fogtunk.
-Amúgy, -de csak hozzáteszem- hogy nagyon szép lány vagy! -mosolygott, de látszott rajta hogy el is pirult.
-Óh, aranyos vagy. -nevettem.
-Nem megyünk el pizzázni?
-Menjünk!
Útközben mindenféléről dumáltunk, de egyszer csak, úgy spontán megállt, és felém fordult.
-Demi, és a barátnőiddel mi van?
-Te honnan tudsz róluk?
-Hiszen te mondtad nekem még a buliban, hogy ők is ott voltak valahol. Nem haragszanak rád?
-Nem-nem, nem is emlékszenek az estére.
-Az jó.
-De figyu, tartsuk titokban légyszi ezt az egészet.-szóltam Tomihoz.
-Oké, szerintem is.
Beértünk a pizzázóba. Közös megegyezés alapján választottunk egy sonkás-sajtosat.
Amíg meg nem jött a pizza, az iPhone-unkat nyomogattuk
-Jéé, ez nem te vagy? -szólt hozzám meglepve, majd elém nyomta a telefonját.
-De, de! -nevettem.
-Nem is tudtam hogy van twittered!
-Pedig van vagy már 2 éve.
-Akkor visszakövetlek.
-Jó-jó.
Megjött a pizza. Elkezdtük enni. Öt perc némaság után Tomika hozzám szólt.
-Te más vagy, mint a többi lány. Persze pozitív értelemben. -mondta komolyan. Ritka pillanatok egyike.
Én csak mosolyogtam.
-Amikor először találkoztunk, akkor se voltál olyan, mint egy őrült rajongó, aki csak a Fluort látja bennem. Most, hogy veled vagyok, sokszor elfelejtem hogy engem az egész ország ismer. Melletted Karácson Tamásnak érzem magam ...
-Tényleg?
-Tényleg.

5. rész - Barátnők

De fél nyolckor csörög a telefon. Rami.
-Juujj, szia! De jó hogy hívsz! -vettem fel megkönnyebbülve.
-Szia, miért, mi történt?
Mi?? Most ez olyan volt, mintha a tegnap ott se lett volna. Mindegy, a témát nem hozom fel, a koktéloktól biztos filmszakadása volt... Kénytelen voltam hazudni.
-Semmi, csak ki akartam veled menni sétálni. De már mindegy. -tettettem szomorúságot.
-Jaj, bocsi, de csak most keltem fel, nem tudom miért. -szontyolodott el.
-Semmi, majd akkor holnapután, holnap nem érek rá.
-Oké, akkor majd hívj! Szia!
-Jó, szia! -majd letettem a telefont.
Nagy kő esett most le a szívemről. De még mindig ott van Lori és Dorka.
Anyáékkal megbeszéltem a dolgot, azt mondták, hogy ez volt az első, így nem csesznek le, de ha még egy ilyen húzásom lesz, akkor azt megemlegetem.
Mivel elég későn keltem fel, éjjel egykor is fent gépeztem. Ekkor jött egy sms-em.
 Feladó: Lori.
"Szia Demi! Bocsi hogy ilyenkor írok, de most láttam hogy délután kerestél. Minden ok? Dorka is jól van, éppen itt van nálunk, mert itt alszik. Ha fontos, ha nem, nyugodtam hívhatsz most is. Ha meg alszol, akkor jóéjt! <3 Lori <3"
Megkönnyebbültem.
Ők is elfelejtették. Akkor no problem! És egy szép vigyor (nem gonosz, olyan aranyos) kerekedett az arcomra. Válaszoltam az sms-re, aztán lefeküdtem.

---

-Nos, akkor indulhatunk? -szólt apa.
-Igen!
-De mondjuk nem is értem hogy miért én viszlek, ott az autód, van jogsid...-de még mielőtt be tudta volna fejezni, közbeszóltam.
-Jó, de minek fizessek külön, ha te neked amúgyis muszáj felmenned?
-Igaz ...
Kb. 45 percre van a városunktól Pest, de olyan érzésem volt, mintha már vagy 3 órája utaznánk. Nagyon kellemetlenül éreztem magam már a kocsiban, hiszen úgy viselkedtem mint egy szajha.
Megérkeztünk. Apa kirakott az egyik buszmegállónál. Direkt nem akartam hogy egyenesen a 'célhoz' vigyen.
Rácsörögtem Tomikára és kijött elém. Kedvesen bevezetett egy viszonylag nyugis kávézóba, majd elkezdtünk beszélgetni.

4. rész - Az ismeretlen szám

-Szia Demi! -köszönt a telefonba egy ismerős ismeretlen hang.
-Ööö... Ne haragudj, de kivel beszélek?
-Na, ne viccelj már! -nevetett. -Tegnap éjjel? Ha? Leesett?
-Nem, nemigazán, elárulnád már, hogy kivel beszélek? -kezdtem ideges lenni.
-Karácson Tamás.
-Tessék? -nagyon ismerős volt a neve is, de a biztonság kedvéért rákérdeztem.
-Ka-rá-cson-Ta-más. -tagolta. -Na jó, akkor úgy mondom, hogy Fluor Tomi. -nevetett továbbra is.
-Igen, akkor tudom már hogy ki vagy. -mosolyogtam. -de honnan ismersz?
-Tegnap.Öltöző. Khmm...
-Mii? Tessék? -szóltam hozzá vegyesen. Amit úgy kell érteni, hogy egyszerre volt bennem kíváncsiság, düh, idegesség, szomorúság és tudatlanság.
-Jó, akkor elmesélem, de nehogy megharagudj! Oké? Megígéred? - vette át komolyabbra a szót.
-Oké.-mondtam idegesen.
Röviden, tömören elmesélte, hogy mi történt. Csókolózni? Úristen! Úgy viselkedtem mint egy ribanc!
-És a telefonszám? Meg a nevem?
-Ja, hát azt te írtad rá a kezemre! -nevetett.
-Jaaj, mekkora ribanc vagyok, sajnálom. -váltottam szomorúra.
-Ne, te ne haragudj! Én kezdtem ki veled! Mondd csak, milyen időközönként jársz fel Pestre?
-Hát... Kb. hetente, mert?
-Ezt nem hagyhatjuk annyiban, mindenképpen meg kéne beszélnünk!
-Szerintem is. Ma szombat van ugye?
-Aha!
-Jó, mert akkor pont holnap megyek fel.
-Óóó... A délutánom nekem úgy is szabad. Egy találkozó?
-Okés!
-Megbízok benned, úgyhogy mentsd el a számom és SOHA, SEMMILYEN körülmények között NE add ki SENKINEK se! Oké? -hangsúlyozta.
-Rendben.
Majd megbeszéltük hogy mikor-hol találkozunk, és leraktuk a telefont. Ekkor jutott eszembe: ÉS A CSAJOK?
Gyorsan felkaptam az iPhone-omat és már tárcsáztam is Ramit, mert hármójuk közül ő vele a legjobb a kapcsolatom. De nem vette fel.
Utána Dorkát, és ő sem.
Lori se.
Ójaj!
Akkor következett az a rész, amikor beültem a sarokba, magamhoz húztam a térdem és görcsölt a hasam.
Este hét óra, és semmi. Kezdtem már nagyon ideges lenni. Enni se ettem semmit se egész nap. Inni is csak azt a narancslevet ittam, amit tegnap hagytam a szobámban. És még anyáékkal is meg kell beszélni a történteket. A barátnőim utálnak... FOREVER ALONE!

3. Rész - Az alkohol műve

Nem mondom azt, hogy nem esett jól, hogy idejött, de mondjuk egy "egyszerű" fiú is tökéletes lett volna, amíg meg nem jönnek a csajok.
-Hát te? -néztem értetlenül.
-Láttam, hogy egyedül vagy, ezért gondoltam idejövök. -válaszolta. Látszott, és hallatszott, hogy ő sincs a legjózanabb állapotban.
-Ja, amúgy itt vannak valahol a barátnőim is ...
-Azt jelenti, hogy zavarok?
-Nem, dehogyis! -mosolyogtam. Az alkoholtól szinte már kettőt láttam mindenből.
-Szeretnék veled picit beszélgetni, de itt nem igazán hallak. 15 percem van a színpadra lépésig. Nem szeretnél velem bemenni az öltözőbe egy picit dumálni?
-Hát oké! -egyeztem bele. De nem kellett volna.
Elindultunk. Kb. 10 méterre lehettünk az öltöző ajtójától, amikor hátrapillantottam. Lori, Dorka és Rami ott álltak tátott szájjal. Igazából én fel sem fogtam, hogy azok ők. A tűsarkúban is már olyan imbolyogva mentem, hogy inkább levettem.
Mikor beértünk a helységbe, leültünk egy kis padra. Csak mi ketten voltunk ott. Az ajtót kulcsra zártuk
-Te más vagy mint a többi lány ... -Szólt hozzám.Tudtam, hogy ezt azért mondja mert ivott. De mivel én is be voltam csiccsentve, nem fogtam fel, hogy mit mond. Csak mosolyogtam.
Pár perc után már egymás száján csüngtünk.

-----

Reggel -vagyis délután- 2 óra ... Hatalmas fejfájás... Csak a húgaim beszélgetését hallottam és azt, ahogy anya az edényekkel csörömpöl.
Mi történt? Tegnap csak annyira emlékszek, hogy megérkeztünk a buliba, és onnantól fogva filmszakadás. Ójajj, rosszat sejtek. 
Kimentem a konyhába, senki még csak rám se pillantott. Mintha valami történt volna tegnap...
Mostmár tényleg nagy gáz van.
Pár perc múlva csörgött a telefon. Egy számomra ismeretlen szám.
B*sszameg! 
Óvatosan, de felvettem.
-Haló?

(bocsi a csúnya szóért)

2. Akkor partyra fel!

Megérkeztünk. Nagyon meg voltunk lepődve, mivel voltunk összesen kb. 20-an. Na te jó ég!
Egyszercsak elkezdtek pattogni. Mintha két karton redbull-t ittak volna.
-Demi! Odanézz! - suttogott Dorka a fülembe izgatottan.
-Mivan? - nevettem.
-Nem látod? OTT VAN! - szóltak hozzám.
-De látom, és?
-Ha? Valami reakció? -néztek rám értetlenül a barátnőim.
-Na, megyek a pulthoz, kérek valami koktélt.
-Nee, előtte gyere már el velünk! - szólt Rami.
-Hova?
-WC-re. Pisilnom kell és még a sminkünket is meg kéne igazítanunk.
-Az enyém teljesen jó úgy, ahogy van. Menjetek, én leülök az egyik asztalhoz, kérek nektek is valami koktélt. Siessetek!
-Hát jó. Na mindjárt jövünk! -köszöntek
A sztárvendég már ott a ült a pultnál. Éppen sört iszogatott. Körülötte 2-3 hogy is fejezzem ki magam, kurvás lány állt. Odamentem.
-Szia. - néztem rá nyugodt fejjel, visszaköszönt, majd odafordultam a pultoshoz.
-Jóestét! Kérni szeretnék két Bacardit, egy Gin Daisyt és egy Sex on the Beach-t!
-Egy pillanat. -szólt vissza a csaj.
Végülis gyors volt, 3 perc múlva már a kezemben tartottam mind a négy poharat.
Leültem és vártam. Közben kértem magamnak még egy koktélt, mert nem akartak jönni. Aztán mégegyet... Már azon voltam, hogy utánuk megyek, mert már 10 perce bent vannak, és unatkozok.
Egyszer csak odaül elém egy sapkás alak. Kicsit homályos volt nekem már minden, 3 és fél Daisy után.
-Szia! -köszönt. A hangja is nagyon ismerős volt.
- ööö... Szia. -köszöntem érdekes hangnemben. Majd, amikor kicsit csillapodtak a fények, észrevettem: Fluor Tomi ül velem szemben...

(most csak ennyi, de ma még rakok fel új részt :) )

1.Rész - Hogy milyen buli?!

-SZŰCS DEMETRIA! Ébresztő!
-Ha, ha? - Szóltam kómásan.
-Reggel 9 óra van, mars ki az ágyból! Tegnap megígérted hogy reggel elmosogatsz...
-Tényleg. Jó, megyek. - Felkeltem, nyomtam egy amolyan jóreggelt-puszit anya arcára, elrendeztem a fejem, átöltöztem és indultam is.
Mikor már végeztem szóltam anyának.
-Kééész!
-És a lábosokkal mi lesz, helo?
-Azokba bele van száradva, nehéz kisikálni őket. - Vágtam aranyos-szomorú fejet.
-Kicsim, itt vagy 19, sőt,  2 hónap múlva 20 éves, mi lesz majd, ha külön költözöl? Ott fognak állni a mosatlan edények a lakásodban, csakmert nem vagy hajlandó elmosni őket? Egyszer majd megfogod köszönni. - mosolygott.
-Jó,jó... - Nevettem. - Akkor megcsinálom.
10 perc alatt készen is voltam. Visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Ebben a pillanatban csörgött a telefonom. Jajj, miért pont most?
Megnéztem. Lori volt az. Tudni kell, hogy mi négyen vagyunk 'böföfö'-k. Loretta, Teodóra, Ramóna és én. Nem igazán bírom a 'BFF' szót, de a barátnőim előtt ezt kell használom mert az olyan "cuki".
-Szia Lori!
-Szia Demi!! - Szólt bele örömtelt hangon.
-Naa, minek örülsz ennyire? - mosolyogtam.
-Figyu, képzeld, ma lesz a Club Rose-ban FLUOR TOMI!!! - üvöltött a telefonba.
-Áúú, halkabban oké, mert a szomszéd is hallja. - nevettem.
-Jó,jó oké... Eljössz?
-Hát, nemtudom, ma nem vagyok olyan partyhangulatban, meg annyira nem szeretem, hogy koncertre is elmenjek.
-Ki-ne-hagyd!! - tagolta. -Már beszéltem a csajokkal. Szóval, úgy lesz, hogy 22:30-kor felhívsz. 23:00-kor hívsz egy taxit és eljössz értem. Utána elnavigáljuk Dorkáékhoz, utána meg Ramiékhoz. Oké?
-Oké.
-És akkor nagyon szexi rucit vegyél ám fel! - nevetett.
-Jójó, oké, nem fogsz csalódni bennem!
-Na akkor majd beszélünk, puszii!
-Oké, puszi neked is, szia! - majd leraktam.
Ahjj, ezt most nem akarom... De ha meg nem megyek akkor besértődnek. Jó, oké, nyugodj le, Demi, bemész a plázába és keresel valami jó rucit.
Nem nagy kedvvel, de elindultam. Kiválasztottam egy feszülős fekete félvállpántos egybe miniszoknyát, és egy nagyon magas tűsarkút.
Kifele menet gondolkoztam. Jesszus, ezt nem kellett volna. Oké, hogy magassarkú, de azért mondjuk a 15 helyett lehetett volna 10 centis is. De hülye vagyok!
Este kb. 45 percig sminkeltem magam, felöltöztem, felhívtam Lorit, hívtam taxit, elmentünk a csajokért majd zúztunk az éjszakába...

(egyenlőre ennyi, holnap hozok új részt (ha tetszik) és bármilyen jellegű kommentet elfogadok! :) )