-Szóval...-kezdte Tamás.-...sokszor elmondtam, de még mindig sajnálom.
-Alkohol...Többé nem iszok ilyen sokat. De ne te kérj bocsánatot!
-De, mert én mentem oda hozzád és én...-közbeszóltam:
-Akkor egyezzünk meg egy 'mindketten hibásak vagyunk'-ban. Jó?
-Oké. -majd kezet fogtunk.
-Amúgy, -de csak hozzáteszem- hogy nagyon szép lány vagy! -mosolygott, de látszott rajta hogy el is pirult.
-Óh, aranyos vagy. -nevettem.
-Nem megyünk el pizzázni?
-Menjünk!
Útközben mindenféléről dumáltunk, de egyszer csak, úgy spontán megállt, és felém fordult.
-Demi, és a barátnőiddel mi van?
-Te honnan tudsz róluk?
-Hiszen te mondtad nekem még a buliban, hogy ők is ott voltak valahol. Nem haragszanak rád?
-Nem-nem, nem is emlékszenek az estére.
-Az jó.
-De figyu, tartsuk titokban légyszi ezt az egészet.-szóltam Tomihoz.
-Oké, szerintem is.
Beértünk a pizzázóba. Közös megegyezés alapján választottunk egy sonkás-sajtosat.
Amíg meg nem jött a pizza, az iPhone-unkat nyomogattuk
-Jéé, ez nem te vagy? -szólt hozzám meglepve, majd elém nyomta a telefonját.
-De, de! -nevettem.
-Nem is tudtam hogy van twittered!
-Pedig van vagy már 2 éve.
-Akkor visszakövetlek.
-Jó-jó.
Megjött a pizza. Elkezdtük enni. Öt perc némaság után Tomika hozzám szólt.
-Te más vagy, mint a többi lány. Persze pozitív értelemben. -mondta komolyan. Ritka pillanatok egyike.
Én csak mosolyogtam.
-Amikor először találkoztunk, akkor se voltál olyan, mint egy őrült rajongó, aki csak a Fluort látja bennem. Most, hogy veled vagyok, sokszor elfelejtem hogy engem az egész ország ismer. Melletted Karácson Tamásnak érzem magam ...
-Tényleg?
-Tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése