Beszélgettünk a színeken át, a hörcsögökről, mindenről.
Végülis, hamar megettük a pizzát.
-Akkor ugye nincs harag? - nézett rám kérdően.
-Nincs. -mosolyogtam.
Kikísért a buszmegállóba. Megbeszéltük, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot.
Pár perc múlva jött apa. Elbúcsuztunk egymástól, majd beültem a kocsiba.
-Ez ki volt? -nézett apa rám fintorogva.
-Ááá, senki, csak volt egy megbeszélésünk. Munkai. -nagyon nem szeretek hazudni, de nem akarom hogy azt higgye, hogy csak a fiúk miatt járkálok erre.
Nagyon furcsa érzésem volt otthon. De komolyan nem tudtam hogy miért. Vagyis tudtam, csak nem akartam magamnak bevallani.
*** -Tomika szemszögéből- ***
-Szevasz Krisztián! -léptem be nagy örömmel a lakásba.
-Csá haver! Héé! Minek örülsz enniyre?
-Tudod, mondtam hogy ma találkozok azzal a lánnyal, akivel voltak azok a zűrök. És hát...
-Szép volt? -kíváncsiskodott Krisztián.
-Az enyhe kifejezés: Gyönyörű! Nagyon szép szőke haja van és kék szeme és ááá!
-Na, csak nem szerelmesek vagyunk? -kerekedett nagy vigyor a lakótársam arcára.
-Hát, nem tudom...Kajakra mondom, hogy vele el is felejtettem, hogy én vagyok a "Fluor Tomi". Tök átlagosnak éreztem magamat mellette. És ő is átlagosan kezelt. És ez tetszett benne a legjobban. De... -csukott el a hangom.
-De? Mi van?
-Úgy érzem mintha... mintha... hiányozna...
***
Bementem a szobába és leültem a gép elé. Mivel nyári szünet van, elég sokat sokat lustultam a monitor előtt.
Nemár! Megint ez a furcsa érzés. Nem, az nem lehet. Vagy mégis? Hiányzik!
***-T-***
(3 órával késöbb)
-Krisztián, én ezt már nem bírom! Fel akarom hívni!
-Mi tart vissza?
-Talán az, hogy nem akarom zaklatni megállás nélkül.
-Hívd fel egyszer, és mondd meg neki, hogy holnap feljöhetne Pestre dumálni.
-Hát jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése