28. rész - Interjú

Délelőtt 10 körül, mikor felkeltem Tamás itthon volt. 

-Jóreggelt! - nyöszörögtem. -Nem úgy volt, hogy interjúra mész?

-Nem, lemondták. De legalább több időt tölthetek veled. - mosolygott.

-És mikor mész? 

-Nem akarsz látni? - nevetett.

-Naa! - nevettem én is, majd meglöktem picit. - Nem azért, csak úgy kérdem.

-Egyre megyek  "Fél Kettő" , majd Bravo interjúra, este pedig hétre Miskolcra.

-Értem. - majd felkeltem és rendbe szedtem magam.

Már javában sütöttem a rántottát, mikor csörgött Tomi telefonja. 

-Halo?! Igen, értem. Neem, semmi akadálya sincs. Okés, megmondom. Neked is! Akkor egykor, szia! -letette.

-Kicsim, az RTL-től hívtak, te neked is jönnöd kell.

-Mert? Minek?

-Az új videoklippel kapcsolatban, meg a Britney-s dolog stb. - Tudtam hogy ez lesz.

-Oké, akkor viszont az én kocsimmal megyünk, ne taxizzunk külön.

-Rendben.

Megreggelizünk (vagyis inkább ebédeltünk), még rendezettebbé tettem a fejem és elindultunk. Amikor kiérkeztünk a lépcsőházból kb. 15-20 rajongó állt az ajtóban. 

-Segíthetünk? -érdeklődtem.

-Autogramot szeretnék kérni! - hangzott mindenhonnan a válasz. Rápillantottam az órára. 10 perc múlva egy óra.

-Sajnálom, de sietnünk kell. - Fogtam meg Tomi kezét és húztam át a "tömegen".

-Demi, ne legyél már velük ilyen gonosz! - mosolygott.

-Nem vagyok gonosz, csak ne tartson fel minket senki sem.

Épségben be tudtunk ülni a kocsiba és 10 perc csúszással, de odaértünk. Orsi már várt minket. Bementünk az interjúszobába, ahol először engem "faggattak".

-Szia! Nemesvári Anikó vagyok.

-Szia, én pedig Szűcs Demetria! - mutatkoztunk be egymásnak. Tomi mellettem ült.

-Nos, kezdjük az elején. Honnan jött az ötlet, hogy kimész Amerikába?

-Hosszú... De végülis úgy, hogy Tamás elvitt a példaképem, Britney Spears koncertjére. Az egyik csatorna jóvoltából VIP jegyünk is volt. A backstage-ben vártam a "pop hercegnőjét", Tamás pedig elment egy pillanatra. Elkezdtem énekelni egy számot, és Britney hallotta. Felajánlotta hogy a menedzserem lesz ha kimegyek Amerikába, mert gyönyörű a hangom, és szép karriert futnék be. Igent mondtam, mert nem tudtam hogy mi fog várni rám. Meggondolatlan voltam. -Nevettem.

-Miért, mi várt rád?

-Ha összességében nézzük nem volt jó döntés kimenni. De voltak jó pillanatok. Például elkísérhettem Brit-et fellépni is. Amit nagyon élveztem. Az egyiken elő is adtuk a közös dalunkat, aminek a "The Music is My Soul" címet adtuk és már a VEVO-n is látható a videoklip. Viszont a stúdiózás kínszenvedés volt. Folyamatosan vezényelgettek, ami még nem is baj, de az hogy "hogy hozhatott ide Britney egy ilyen nyomorékot" eléggé megviselt. És naponta többször elejtettek egy-egy ilyen mondatot a stúdiósok, amiktől teljesen ki voltam. Éjjel egyre visszaértem a lakosztályomba, reggel hatkor pedig kezdődött előröl az egész. Plusz még az átsírt éjszakák. Mert a legnagyobb bajom az volt, hogy iszonyatosan hiányzott nekem Tomi. És volt, mikor csak fél órát pihentem, mert egyszerűen nem tudtam elaludni, folyamatosan ő járt az eszemben. És leginkább ő húzott vissza. - vetettem egy pillantást a barátomra mosolyogva.
-Szóval akkor leginkább Tomi miatt döntöttél úgy, hogy visszautazol Magyarországra.
-Igen.
-De ha ennyire szeretted, vagy szerettétek egymást, akkor mi volt ez a szakítós dolog? Tomi, tőled kérdem, mert szegényem meg se tudtál szólalni. -nevettünk.
-Az úgy volt - kezdett bele - hogy azt hittem, hogy örökre ott marad. Nem gondoltam, hogy egy picit is hiányzok neki, hiszen Los Angeles, fények bing-bing - nevetett - komolyan, és depis lettem, és olyat tettem amit nagyon megbántam.
-Értem. És meséljetek még, amióta Demetria híresebb lett, nem vettetek olyat észre, hogy több rajongó, több felkérés stb.? - a kérdés hallatán egymásra nézve mosolyogtunk Tomikával.
-De. -nevettem. - Mikor indultunk akkor is 15-20-an álltak a lépcsőház ajtaja előtt. De nem tudtunk velük foglalkozni sajnos, mert már így is késésben voltunk.
-És  szeretnél a továbbiakban az énekléssel foglalkozni?
-Igen, de ilyen "konyhábanfőzésközben" jelleggel. Nem nekem való ez az életforma. Maradok "egyslágeres" celeb.
-Rendben, hát köszönöm hogy itt voltatok! Sok boldogságot kívánok nektek.
-Köszönjük. - mosolyogtunk, majd kiléptünk a stúdióból.
Orsi agyba-főbe dicsérgetett, hogy milyen ügyes voltam ahhoz képest, hogy első TV-s interjú. Azért én is büszke voltam magamra!
Hazafele menet mikor a pirosnál megálltam, nevetve odaszóltam Tomihoz, aki szintén ellepett a dicséreteivel.
-Már alig van nyálam...
-Ezen segíthetek. -majd adott egy forró csókot.

27. rész - Béke

Másnap este izgatottan készülődtem a buliba. Régen partiztam úgy, hogy azt csináltam amit akartam, mert nem volt még barátom. Felhívtam Ramit és Mónit, jönnek velem. 10-re feljöttek hozzám a csajok, fél tizenegykor hívtunk egy taxit és elmentünk az egyik közeli clubba. Egyből a pulthoz indultunk, és egy Sex on the Beach-el kezdtük. Majd sorra próbáltuk ki a koktélokat. Mikor már a 4.-nél tartottam, megpillantottam Tomit, amint két haverjával ülnek a sarokban elhelyezett kanapén. Nem bírtam felfogni, hogy mit keres itt. De ekkor mellém ült egy egészen helyes srác. Elkezdtem magam illegetni, mikor a fiú megfogta a combomat. Fülembe súgott, bólintottam, majd mentünk táncolni. Közben végig Tamást figyeltem, de ahogy észrevettem, folyamatosan rám-rám pillantgatott. Az alkoholtól nem voltam észnél. A fenekemet folyamatosan a fiúhoz simítottam, aki látszólag élvezte. Egy óra tánc után visszaültünk. A barátnőimet is felkérte valaki. Két koktél és egy csók után a srác egyszerűen eltűnt. Majd hátulról valaki megfogta a kezemet, és táncoltunk. Tomit már nem láttam sehol. De igazából semmit sem láttam, szédültem a sok alkoholtól. Majd a gyerekkel elkezdtünk vadul smárolni.
Reggel furcsa mód, otthon ébredtem. De mellettem ... Mellettem Tomi aludt mélyen. Szóval akkor ő volt a második idegen! Nem tudtam eldönteni hogy ordítsam le a fejét, vagy el se mondjam neki, hogy vele táncoltam.
Eltelt egy hét. Szinte beszélni sem beszéltünk, pedig annyi mindent mondanék neki... Rohadtul hiányzik! Minden nap látom, de hiányzik ahogy megcsókol, ahogy átölel, amikor azt mondja, hogy "Kicsim". Már az összes újság írt a szakításunkról, de Tomi nem beszélt erről. De délután, az Interaktívban amit mondott... Könnyeket csalt a szemembe.
-Igen, ez egy felkapott téma lett, hogy szakítottatok a barátnőddel. - kezdte el Eszti. - De mégis hogyan, hiszen én már láttam Demit sokszor veled, és nagyon aranyosak és boldogok voltatok.
-Igen... Még nem meséltem egyik újságnak, vagy tévének sem erről, de most kivételt teszek. Először és utoljára. Demetriával tényleg, nagyon boldogok voltunk. De egy nap elment Amerikába, tök hirtelen és váratlanul. Én pedig hogy is mondjam... Depis lettem, mert nem számítottam arra, hogy hiányzok neki és hogy valaha is visszajön. Így olyat tettem, amit megbántam, de a legrosszabb, hogy megbántottam Őt, azt a lányt, akit a világon a legjobban szeretek. De ő már nem szeret, ami különösen fáj. -e szavak hallatán sírógörcsöt kaptam.
Este hatra haza is ért. Nem bírtam magammal, mikor benyitott, könnyes szemmel megöleltem. Szegény, csak nézett értetlenül.
-Nagyon meghatott az, amit az Interaktívban mondtál. És... Én is szeretlek!
-Tényleg? - nézett a szemembe örömittasan. Majd megcsókoltam.
-Kielégítő választ adtam? - mosolyogtam. Ő szintén.
-Akkor előröl kezdjük? Mármint úgy, hogy megint összejövünk? - kérdezte szégyenlősen Tomika.
-Igen. - öleltem át. Ő megfogott, és bevitt a hálószobába. A gond csak az volt, hogy kilenckor indult fellépni. De addig egy percre sem hagytuk egymást egyedül.

Már teljesen izgatott voltam a klippremier miatt. Hiszen 3 nap... És fent leszek a YouTube-on... És sokkal híresebb leszek... Ezt viszont nem várom. Tudom, hogy sokszor jó, hogy szeretnek, de viszont gyakran átélem azt, hogy Tamással sétálunk az utcán, és nem lehet egy privát beszélgetésünk, mert körénk gyűlnek. Nem mindennapos, de akkor is.
A premier napján Tomi fellépett, és egyedül kellett végignéznem, hogy megváltozik az életem... És éjjel felkerült a legnagyobb videomegosztó portálra. Nagyon jó volt látni  a kész klipet. De féltem hogy mi fog rám várni az utcán. És rosszabb volt mint amire számítottam...

26. rész - Elég volt ...

Reggel 9-kor felkeltem. Nagyon fáradt voltam, de nem tudtam visszaaludni, így feltápászkodtam. Még mindig oltári dühös voltam Tamásra, amiért ezt tette. Amikor kiértem a nappaliba, láttam hogy egy bőrönd elő volt szedve, de nem volt benne még ruha, csak a kanapén néhány összehajtott. Meggondoltam magam. Maradhat. De mint szobatárs. Mintha egy idegen lenne, aki itt bérel lakást. Most neki is macerás lenne ebben a felhajtásban ide-oda költözgetni. Ezért döntöttem így.
Megreggeliztem, és összekaptam magam. Annyira ideges voltam, hogy felvettem a legfeszülősebb csőfarmeremet, a legmagasabb sarkú cipőmet, és az egyik legkivágottabb felsőmet. Írtam egy levelet Tominak, hogy azért mégis tudja hogy hol vagyok. "Szia. Elmentem sétálni, majd jövök. Maradhatsz, nem kell pakolnod. Demi."
És kiléptem az utcára. Teljesen szabadnak éreztem magam. Elmentem venni magamnak néhány új cuccot. Este 9-re értem haza. Addigra volt vagy 4 nem fogadottam, mind Tomitól. De nem érdekelt.
Benyitottam a lakásba, és Tamás éppen a Facebbokjára postolt ki valamit.
-Szia! Hívtalak négyszer, miért nem vetted fel?
-Mert nem... Figyelj, gyere, ülj le a kanapéra, beszélni akarok veled. -Szót fogadott, de lehetett látni rajta, hogy mintha abban reménykedne, hogy megbocsátok. Pedig nem...
-Én... Én ezt nem tudom tovább folytatni, érted? Nagyon rosszul esett, hogy játszottál a bizalmammal. És elég volt úgyhogy...
-Szakítani akarsz? - Szólt közbe.
-Igen... Ne haragudj, de ez így nem jó. Kezdjük előröl, mintha most ismertük volna meg egymást, mintha lakótársak lennénk. Annyi lenne még, hogy tiéd lesz az ágy, mert azért annyira nem vagyok szemét. Ne menj nyúzottan fellépni.
-Értem. És nincs több esélyem?
-Nincs...
Majd öt perc gondolkodás után, halkan annyit mondott nekem, hogy "hát jó". Szegény, nagyon rossz a kedve, de ő kereste magának. Mostmár szingli lettem. És kiélvezem minden percét. De én még mindig szeretem ezt a fiút. Nagyon is. De nem akarom hogy úgy legyen más lányokkal, hogy mi együtt vagyunk. Azt csinál ő is, amit akar.
De néhány pillanat múlva újra megszólalt.
-Tiéd az ágy...
-Tamás... Ne csináld, én nem fekszek oda, neked nagyobb szükséged van a pihenésre.
-Demi ne idegesíts fel.
-Nem idegesítelek, te idegesítesz... Tiéd az ágy és kész!
-Nem mert te vagy a lány, neked kell puhán aludni... Mi pasik akárhol eltudunk aludni.
-Fogd már be... Enyém a kanapé. Vita lezárva.
Egyre jobban emeltük fel a hangunkat. És így veszekedtünk 10 percen keresztül, mígnem megcsókolt.
-Na, kié az ágy. -mosolygott.
-Ne, ne, ne, ne... állj... Mit beszéltünk 20 perccel ezelőtt.
-Jólvan rendben. De az ágy a tiéd.
-Fejezzük már be... Ha ki akarod törni a nyakad, akkor aludj a kanapén, aztán csá. -majd bevonultam a szobába.
Fél tizenegy fele Tomi készülődött, mert ment Ceglédre fellépni. Mikor kilépett az ajtón, magamba fordulva sírtam. Egyszerűen visszagondoltam ez együtt töltött pillanatokra. De mindkettőnknek így a legjobb, főleg nekem. Imádom, és legszívesebben egész nap a karjában lennék, de undorító volt amit művelt. Majd a könnyeim közt elaludtam

25.rész - Félreléptem

Csendben lépkedtem, hátha már alszik. De senki sem volt otthon. Megnéztem a naptárát, és fél órával ezelőtt elkezdődött a fellépése itt Budapesten. Szóval kb.  45 perc múlva jön meg. Találtam a mélyhűtőben egy fagyasztott pizzát, gyorsan megsütöttem, majd mikor kész lett kinyitottam az ablakokat, hogy kimenjen a szag. Pillanatok alatt tiszta lett a levegő a lakásban. Bezártam az ablakokat, és lekapcsoltam a villanyokat. Elbújtam, mert kíváncsi voltam arra, hogy mit fog csinálni. Nem az a komoly kifigyelés, hanem majd meglepem. 15 perccel később kulcsokat hallottam. Tomi volt az. Egyedül. Megkönnyebbültem, mert féltem, hogy hátha a szemem láttára jön fel egy csajra. És amit ez után tett, megdöbbentett, és meghatott is egyben: Ledobta a cuccait, felkapcsolta a kislámpát, leült a kanapéra, elővette a táskájából az egyik közös képünket, amit még nyáron készítettünk a Duna-parton, és nézegette. Könnyeztem, mert nagyon jól esett, hogy ennyire hiányzok neki. Halkan odamentem a háta mögé, és átkaroltam. Eléggé megijedt, de mikor hátranézett nem hitt a szemének.
-Demi! Jézusom hogyan? - potyogtak a könnyei, és szorosan megölelt.
-Annyira hiányzott az ölelésed. - adtam a szájára egy csókot. - Meg a csókod!
-Ne is mondd! Azt hittem vége... Hogy többet nem jössz vissza. De kellemeset csalódtam. Mesélj, hogy-hogy visszajöttél? Mi volt, hogy érezted magad? - majd megfogta a kezem, és leültetett a kanapéra. Én gyorsan visszapattantam a pizzáért, majd visszaültem.
-Nos... Sok volt a parancsolgatás amit egyszerűen nem tudtam elviselni. Mintha valami rongybábu lettem volna. Szidtak... De a legfőbb ok az te voltál. Mert egyszerűen elaludni sem tudtam, mert te jártál az eszemben, hogy vajon élsz-e még egyáltalán. Rettenetesen, borzasztóan hiányoztál!
-Te is nekem! El sem tudod képzelni mennyire!
-De voltak jó élmények is. Például Britney-t néhány kisebb fellépésére elkísértem. És össze is barátkoztam vele. Facebookon is ismerősök vagyunk! - nevettem.
-Az szép! -nevetett ő is.
-De gondolom hallottál arról, hogy jövőhét utáni vasárnapon klippremier lesz.
-Szívem. Híresebb vagy mint én...
-Hahaha. - mosolyogtam.
-Ez nem vicc. - felállt, és elővett egy kupac újságot. - Ez körübelül 40-50 darab újság. 28 nap alatt. Nem semmi mi? - nevetett.
-Nem... De... Én erre nagyon nem gondoltam.
-Próbáltam minden újságot megvenni, amiben benne vagy. És rajongók is szólítanak le utcán miattad. Szóval én már azért vagyok híres, mert a barátnőm vagy. - folytatta a nevetést.
-Haha vicces vagy!
2-3 perc néma csend után Tomi valamin nagyon gondolkodott. Majd megszólalt. Halál komolyan.
-Te voltál pasival LA-ban?
-Persze, hiszen a stáb 75%-a férfiból állt. - kuncogtam.
-Nem Demi, halál komolyan kérdem. -kicsit megrendültem. Valami baj történt...
-Nem.
-Biztos? Figyelj, nekem elmondhatod, legalább tudom, hogy őszinte vagy.
-Biztos hogy nem... Nekem TE vagy a mindenem. Eszem ágában sincs megcsalni téged. -Válaszoltam, majd egy nagy sóhajtás után megindokolta a kérdést.
- Demi... Én... Félreléptem... - Meghűlt bennem a vér is.
-Ezt most komolyan mondod?
-Igen, és mivel tudom, hogy őszintén válaszoltál, ezért megmondtam...
-Az az igazság... - Pár másodperc hatásszünet. - ...hogy én megbíztam benned. Meg voltam győződve arról, hogy ha 10 évig kint lettem volna, akkor te 10 évig vársz rám. De csalódtam... - Meg akart csókolni, de visszatoltam. - Undorodom tőled! Ma éjjel még aludhatsz itt, de holnap mehetsz Krisztiánhoz! - Teljesen ideg voltam. Hogy tehette ezt? Elkezdtem sírni.
-Demi, várj, hadd magyarázzam meg!
-Nem érdekel a magyarázatod! Elegem van a pasikból... Jóéjt. -majd bementem a hálószobába. Tomi a kanapén aludt.

*** - Tomi szemszöge - ***

"UNDORODOM TŐLED". Ennél a mondatnál elakadtam. Hogy mondhat ilyet? De végülis megértem, mert hülye voltam. Hülye voltam, hogy a legszebb, legaranyosabb lányt megbántottam. És most miattam sír. Részeg voltam és nem tudtam magam kontrollálni. Pedig ha kell, az életemet is odaadnám érte. Mert SZERETEM.  Mert nincs még egy olyan lány mint ő. Mert benne megtaláltam a szerelmet. Mert ő sose használt ki és nem is fog. A karácsonyt tölthetem megint egyedül. De remélem megbocsát, mert... mert ő az életem. És fél év után tönkretettem mindent. Elegem van magamból. Talán holnap már rendesen lehet vele beszélni.
Éjjel hallottam ahogy sír.
-Demi, minden rendben?
-Hagyjál. - folytatta a pityergést.
Végül a sok gondolatom miatt, amik kavarogtak a fejemben, csak hajnali négykor tudtam elaludni. Ami jó, mert fél hétkor fel kellett kelnem, mert mentem a Mokkába.

24. rész - Hazatérés

*** Tomi szemszöge ***

Elindult a repülőgép. Miután felszállt, azon gondolkodtam, hogy az életem repült el Amerikába. Öt percig néztem némán, mikor visszaindultam. Útközben megállított néhány rajongó. Próbáltam a szomorúságomat leplezni. Képet nem akartam csinálni. Nem volt kedvem a műmosolyhoz a képen is.
Mikor hazaértem, leültem a kanapéra, és elővettem az egyik közös képünket. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
Napokon keresztül ő járt a fejemben. Lehet, hogy csak hónapok múlva látom. Az is lehet, hogy élvezi az ottani életet, és már el is felejtett. Vagy az is lehetséges, hogy hiányzok neki, és ugyanolyan nehéz neki is, mint nekem.  Bár ezt nem hiszem. És mivan, ha ilyen gyorsan bepasizott? Végülis, nagyon sok szépfiú mászkál ott az utcákon. Mondjuk ő nem ilyen. De ki tudja hogy ki csavarta el a fejét. Nem tudom.
Sokan kérdezgették hogy merre van, mert már régen látták. Én meg nem győztem mindenkinek egyesével magyarázni, hogy külföldön van. Bulvárcikket ebből nem akarok, így nem mondtam semmit sem erről az újságoknak. Azért nagyon rossz úgy fellépni, hogy tudod, hogy otthon senki sem vár... Ugyan az, mint fél évvel ezelőtt.

*** Demi ***

Már egy hét eltelt. Egy álmatlan éjszakám sem volt, mindig Ő járt az eszemben. Lehet hogy már el is felejtett... És abban a hitben van, hogy örökké itt fogok maradni. Még én sem tudom hogy mi lesz. Én úgy ismerem Tomit, hogy ha évekig eltűnnék, Ő akkor is csak rám várna. És nem lépne félre. De akkor is... Ki tudja...
Hétfő van. Reggel 8-ra behívtak a stúdióba, hogy felvegyek egy dalt, amit Britney nekem írt. És azt kell hogy mondjam, hogy borzalmas volt. Mármint nem a dal, mert az szép volt, hanem a stúdiózás. Folyton parancsolgattak. "Tartsd közel a szádat, ne annyira te böszme." "Hátrébb" "Most minek emelted feljebb a fejed?"  "Ne fogd meg" "Honnan jöttél, egy magyarországi elmegyógyintézetből, vagy mi?"  
Nem is bírtam idegekkel, elsírtam magam. Brit bejött hozzám.
- Ne sírj. Én is így kezdtem. Most is ugyan ezt csinálják, csak nem annyira, mint az elején. Ennek ez az ára kicsim. - mosolygott.
- Én ezt nem fogom bírni Brit...
- Dehogynem! Csak akarni kell! Ha én ezt mondtam volna 13 évvel ezelőtt akkor most nem lennék itt. - ölelt meg. - Na fel a fejjel!
Mikor kiment, a szájából úgy láttam, mintha azt mondta volna a stúdiósoknak hogy "Ne legyetek annyira kemények". Nagyon jól esett, hogy ennyire törődött velem.
Kemény 12 óráig tartott mire azt az egy darab számot fel tudtuk venni. Egyáltalán nem lettek kedvesebbek, sőt teljesen idegesek voltak a srácok. Nagyon flegmán bántak velem, bezzeg mikor bejött Britney már mindjárt nyalták a seggem. Elegem volt. Éjjel egyre "haza" is értem. Ugyanis béreltem egy közeli lakást. És reggel ugyan így. 8-ra megbeszélés, stúdió estig.
Egy hónap eltelt. Tomival alig tudtam beszélni összesen túlzok, ha azt mondom háromszor. Egyszerűen nem volt időm. Ha meg volt, akkor náluk éjjel volt és nem akartam zavarni. Nem bírtam elviselni ezt. Bár már egy kis hírnévnek örvendhetek, mivel az egyik dalt kiadták, amiben featelek Brittel is, de ez valahogy nem izgatott. Csak az, hogy mi van a Szerelmemmel. Több fellépésére is elkísértem Britneyt, az egyiken fel is léptem vele. Két héttel korábban elkezdtük a videoklipet forgatni a közös dalhoz. És a tervek szerint holnap lesz készen, és két hét múlva lesz a premier. De én eldöntöttem, hogy nem nekem való ez a munka. Oké, hogy szívesen csinálom, de mégszívesebben vagyok otthon Tomival. És ezt meg is mondtam Britnek.
- Ha nem gond, akkor a premiert már Magyarországról nézném. - folytattam a beszélgetést.
- Nem. De biztos ezt akarod? - Kérdezte, de láttam, hogy egy kicsit csalódott.
- Biztos. Nekem ott van a Szerelmem... - Brittel már egész jól összehaverkodtunk. Még a Facebookján is visszajelölt!
- Megértelek, én is ezt tenném. -mosolygott. - De tudod, hogy azért hiányozni fogsz nekem?
- Te is nekem! - Majd megöleltük egymást.
A kapcsolatot tartani fogjuk, hiszen már mondhatni barátnők lettünk.
Hétfőn délután kimentem a reptérre. Az utolsó forgatási naphoz nem kellettem, mert Brit részét forgatták. Tominak nem szóltam hogy haza megyek. Úgy nagyobb meglepetés éri, ha váratlanul lépek be.
Felszállt a gép és elindult. Kedd éjjelre értem haza. Taxival hazamentem, elővettem a kulcsokat, és benyitottam a lakásba.

23. rész - A döntés

Egyszerűen nem tudtam gondolkodni... Tomi éppen jött felém, nagy mosollyal az arcán. A példaképem pedig az én döntésemre várt.
- Fél órán belül el kéne döntened. -mosolygott, és továbbment. Tomika odajött hozzám, és szorosan megölelt.
- Csak nem beszéltél vele? - kérdezte nagy vigyorral a száján.
- De... -én meg csak néztem.
-Mi van? Baj történt? - szeppent meg.
- Nem tudom ez minek nevezhető. Óriási ajánlatot kaptam tőle... - Tomika csak értetlenül nézett rám.
- Énekeltem az egyik lassú számát, de csak úgy magamnak, ő meg meghallotta. És elkezdi, hogy tehetséges vagyok, és hogy ha kimegyek Los Angelesbe, akkor a menedzserem lesz, és csinálhatnák albumokat ... És esküszöm, nem tudom hogy mit csináljak... Nagyon el szeretnék menni, viszont téged meg nem akarlak elhagyni. - Folytak a könnyeim.
- Figyelj, kicsim, menjél, ha nagyon szeretnél.. Mindenben támogatlak. Nehogy később megbánd, hogy miattam nem mentél el.  Nem akarlak akadályozni semmiben. És nekem is nagyon hiányoznál... De a te boldogságod sokkal fontosabb, mint az enyém... - Nagyon megható volt.
- Nem tudom. - öleltem meg.
Visszatértek a többi VIP-esek, így műmosolyogtam. Közben azon járt az agyam hogy hogyan döntsek.
Bementünk egy terembe, ahol rengeteg fotós volt. Csináltunk képet, Tamás, Britney és én.
Félrementünk a "Hercegnővel". Tomi addig megvárt minket kint.
- Nos, akkor hogy döntöttél? 
Vettem egy mély lélegzetet, és válaszoltam.
- Megyek!
-Remek! Holnap repülőre kéne szállnod, és Los Angelesbe repülni. - Majd egy cetlit nyomott a kezembe a pontos címmel. -Itt várunk.
- Rendben, akkor majd ott! Örülök hogy találkoztunk!
Visszamentem Tomihoz. Már teljesen ki volt szegény, hogy mit válaszolok... Nem mondtam semmit. Csak odamentem, nyomtam egy puszit az arcára, és bűntudattal integettem neki. Utánam futott.
- Demi! Mész?
-Igen...
-Értem. Mikor?
-Holnap délután megyek a reptérre. Kettőre...
-Töltsük együtt ezt a fél napot... Holnap lemondom az összes interjút, és fellépést ami 3 óra előtt lesz.
-Rendben. De anyuékhoz is menjünk fel.
-Oké.
Potyogtak a könnyeim. Nem tudom miért, hiszen én akartam így. Lehet hogy csak egy hétig leszek ott, lehet, hogy ott fogok maradni örökké.
Este összepakoltuk az összes cuccomat, ami kellett, és végigbeszélgettük az éjszakát. Tamás nagyon kétségbe volt esve. Folyton azt hajtogatta, hogy mi lesz vele nélkülem. Én is ugyan ezt kérdem: Mi lesz velem nélküle?
Reggel elmentünk anyáékhoz és elbúcsúztunk egymástól.
Fél kettőkor kiértünk a reptérre. Nagyon nyomott hangulatunk volt... Majd megérkezett a gép háromnegyed kettőre. Nem győztük egymást csókolgatni. Nagyon fog nekem hiányozni. Hisz ő az életem...
A fél repülőutat végigsírtam.
Vasárnap reggel 10-re meg is érkezett a gép. Hívtam egy taxit, és megkértem hogy vigyen el a címre. Los Angeles óriási város! 3 órába telt, amíg a célhoz értem. Még volt fél órám nézelődni, így messzire nem mentem. Nagyon jó idő volt. Kb. 30 fok. Ősszel. Nem semmi!
Fél kettőkor bementem a stúdióba. Csodálatos volt. És a váróteremben ott ült Britney és még három alak.
Brit nagy örömmel fogadott.
- Óh, szia!
- Szia! Most mit csinálunk? - nevettem.
- Most énekelj egy kicsit. Mutasd meg Paulnak a hangod! - Fogalmam sem volt hogy ki az a "Paul". De nekikezdtem az Everytime-nak

22. rész - A meglepetés

- Én ezt értem, de nem maradhatok egész életemben boltos.
- Persze, persze megértelek. - mosolygott. Átkarolta a derekamat és úgy sétáltunk. Kimentünk a Gellért-hegyre és a naplementében gyönyörködtünk. Nagyon romantikus volt. És ma hál' Istennek nem volt semmi dolga.
Hazaérkeztünk és mikor beléptem a nappaliba észrevettem két kis csomagot a kis asztalon.
- Boldog szülinapot mégegyszer! - odanyúlt az ajándékokért, majd a kezembe adta. A nagyobbik dobozban egy kézzel készített kis apróság volt, ami nagyon aranyos, a másikban pedig egy nyaklánc kövekkel kirakva és D&T medál volt rajta, mint Demi&Tomi. Nem jutottam szóhoz, nem győztem ölelgetni. Bement a konyhába, és egy hatalmas csokor rózsával tért vissza. 20 szál, mivel 20 éves lettem.
-Ez gyönyörű Tamás! Imádlak! Köszönöm! Nagyon! - mosolyogtam. Majd rávetettem magam. Meg sem álltunk az ágyig. Világosszőke hajamat kibontottam. Csókolózás közben egyszer csak megszólalt.
- Van ám mégegy ajándék. Majd később adom oda. -És azzal a helyes mosolyával tovább folytatta, amit elkezdett.

Szeptember 30


Otthon ültem az íróasztalom felett és nézegettem a főiskolás könyveket, ugyanis megérkeztek. Tamásnak el kellett mennie. Kicsit feljött az egyik ruhaboltos barátnőm beszélgetni, mivel felmondtam ott a suli miatt. Nagyon fog hiányozni, de úgyis tudunk majd minden héten találkozni. Vacsoráztunk, TV-ztünk, körmöt festettünk, mindent csináltunk, amit általában a barátnők szoktak. Nem sokkal azután, hogy elment, küldött egy SMS-t Tomika: Szia szívem! 1 órán belül ott vagyok érted. Vegyél fel valami csini rucit! Szeretlek!
Nem tudtam mire készül, de szót fogadtam neki. Egy egyszerű fekete félpántos egybe miniszoknyát és egy nem annyira magas, de azért magassarkú szandált. Ugyanis még mindig jó idő volt, pedig már majdnem október.
Felhívott hogy menjek le. Kikísért egy taxihoz beültünk, és csak néztem hogy hova megyünk. Első tippem egy étterem volt. De nem az.
Kiszálltunk a taxiból és a Papp László Sportaréna előtt találtam magam. Hirtelen arra gondoltam hogy ... neem??
- Megérkeztünk. -mosolygott. És észrevettem hogy ki van írva "Britney Spears: The Femme Fatale Tour Budapest".
- Csak nem?
-De. - nevetett, én meg a nyakába ugrottam örömömben. De mégis miért? - már sírtam a boldogságtól.
- Szülinapos vagy még mindig. Ééééés ez még semmi. - nevetett.  - a Viva jóvoltából színfalak mögé is van jegy. Szóval élőben találkozhatsz vele.
- Ne csináld már! Ez most komoly?!
-Teljes mértékben, igen. - mosolygott. Látszott rajta hogy nagyon örül, hogy örülök.
-Nagyon szépen köszönöm. - majd megcsókoltam. - Imádlak!
-Én is téged.
Kb. 2 órát vártunk. Mivel a lehető legjobb helyre akartunk menni. És persze hogy a legjobb helyre vette a jegyet :)
És elkezdődött. És kirázott a hideg. És Tomi is élvezte. Az egészet végigtomboltuk.
Mikor vége volt a shownak, minket, és még néhány szerencsést behívtak a színfalak mögé. Egyedül voltam, a többi VIP-es nem tudom hogy hol volt. Amíg vártam -mert Tomika elment a mosdóba- énekelgettem az Everytimet.  Britney pedig épp akkor jött ki az öltözőjéből, észre sem vettem, teljesen izgultam. Odajött hozzám, két izmos ember mellett, és mivel értek angolul, értettem, hogy mit mond. A pulzusom az egekben volt, mikor megfogta a vállam és hozzám szólt.
-Szia! Hogy hívnak?
-Demetria. - Szinte a nevemet is elfelejtettem.
-Oh, szép név!  Hallottam ahogy énekelsz. Gyönyörű hangod van Demi.
-Köszönöm Britney!  - mosolyogtam. Kicsit elpirultam.
-Most éppen azon gondolkozok, hogy egy ilyen tehetséget nem szabad itt hagyni... Nincs kedved kijönni Los Angelesbe, hogy megmutasd a hangod másoknak is?  Felajánlom, hogy leszek a menedzsered. - Nem tudom hogy ezt hogy gondolta, mert szerintem nincs jó hangom. Bár ő ért hozzá... Nagyon gondolkoztam: Mi lesz Tomival, ha elmegyek, a hosszútávú kapcsolatok mind tönkremennek. Viszont itt egy óriási lehetőség, kimenni LA-ba, Britney, a legnagyobb példaképem lesz a menedzserem. MOST MIT CSINÁLJAK?

21. rész - Költözés és szülinap

Reggel már javában készítettem a reggelimet, mikor megszólalt a kaputelefon. Felvettem:
-Igen?
-Szia! Felmehetnék egy pillanatra?
-Ki vagy?
-Krisztián.
-Akkor nem. -majd kinyomtam. Azonnal visszahívott.
-Kérlek Demi, beszéljük meg a tegnapot.
-Nincs kedvem veled beszélni. Menj el.
-Addig fogom nyomkodni a kapucsengőt, amíg be nem engedsz...
-Jólvan ... -Lecsaptam a kagylót, majd beengedtem.
Leültünk a nappaliban levő kanapéra.
-Mégis hogy gondolhattad ezt? -Fakadtam ki. -Boldog párkapcsolatban élek, méghozzá a legjobb haveroddal. Most miattad nem vettem fel neki a telefont. Sms-eket is küldött, és nem válaszoltam rájuk. Elbőgtem volna magam. ÉRTED? Pedig nem is értem mi a bajom... Hiszen TE nyomultál rám. De akkor is... Szarul érzem magam.
-Én ezt értem... És sajnálom is...
-Még szép hogy sajnálo... - De Kölyök közbevágott.
-Végigmondhatom? Kösz. Szóval, befejezem, de kérlek, ne mondd el senkinek se!
-Olyan nincs. Tamásnak el fogom mondani. Nem fogok titkolózni előtte.
-De kérlek!
-De nincs kérlek, csak Tamásnak fogom elmondani, másnak, ígérem nem. Mostpedig letelt a "pillanat", viszont látásra. - Majd kitoltam az ajtón. Az első dolgom az volt, hogy felhívtam Tomit. Nem vette fel. Majd pár perc múlva visszahívott.
-Szia!
-Jajj, édesem, halálra aggódtam már magam! Hol voltál?
-Itthon.
-Akkor miért nem vetted fel a telefont?
-Meg van annak az oka.
-Csak nem haragszol?
-Haragszok, csak nem rád. De ezt személyesen kéne... Mikor végzel?
-Most lesz egy interjúm, és két fellépésem. Szóval olyan este 7 körül.
-Okés, várlak szívem!

7 előtt pár perccel meg is érkezett. Nagyon jól esett megölelni, és gondolom már ő is tiszta ideg volt délelőtt miattam.
-Mi volt? -kíváncsiskodott Tomika.
-Krisztián... Miatta mentem el a tegnapi buliról. - Tamás csak kérdően nézett.
Elmeséltem neki a tegnap estét, meg hogy ma feljött és megbeszéltük. De ettől függetlenül teljesen ideges volt. Próbálta leplezni de nem igazán sikerült neki.
-Nem tudom, milyen ötlet, de mi lenne, ha hozzám költöznél? -vetettem fel az ötletet. -Nagyon keveset találkozunk, és így sokkal jobb lenne.
-Nem rossz ötlet. Biztos, hogy szeretnéd?
-Természetesen. -mosolyogtam, majd megcsókoltuk egymást.
Kedden meg is kezdtük a pakolást. Krisztiánt egy cseppet sem hatotta meg a dolog. Mostanában csak köszönünk egymásnak, amit nem is bánok. De még mindig látszik a szemében, ahogy rám néz, hogy engem akar.
Mivel Tominak nem sok ideje volt, ezért csak másfél hét múlva költözött hozzám teljesen. Nagyon örültünk. De sajnos az autón nem tudunk osztozni, mivel még nincs jogsija. De mondta, hogy ha kevesebb fellépés és interjú lesz, mindenképp neki kezd.

***

Reggel valaki ébresztget. Kómásan felkeltem és észrevettem, hogy Tomika volt, kezében egy tálcával.
-Boldog Szülinapot szívem! - majd nyomott egy puszit az arcomra és az ölembe rakta a tálcát friss reggelivel. Olyan jó volt az illata a szalonnás tükörtojásnak!
-Szülinap?? Mi? -nevettem.
-Édesem, szeptember 15.-e van...
-És? Az én szülinapom 17.-én lesz! -nevettem továbbra is. Tamás kicsit elszégyellte magát, azt sem tudta, mit mondjon
-Persze hogy ma van, csak vicceltem! -Tomi viccesen meglökte a vállamat. Csak nevettünk. Majd nekiálltam a kajának, ami isteni volt.
-Köszönöm! -mondtam, majd megöleltem.
-Ma szabadnapot vettem ki. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk majd sétálni.
-Mehetnénk akár most is! -azzal kikeltem az ágyból.
Rendbe szedtem magam. Mivel még nagyon jó idő volt, miniszoknyát vettem fel fekete magassarkú saru szandállal, és egy vékony csőtopot.
Már javában sétáltam, mikor eszembe jutott amit el akartam mondani Tominak.
-Jut eszembe! Nem tudom, hogy örülnél-e ennek, vagy nem, de októbertől iskolába fogok járni, méghozzá a tanárképző főiskolába. Nagyon szeretem a gyerekeket, és minden álmom az, hogy tanító lehessek. Ugye megérted?
-Persze! -ölelt meg. - Ha nagyon szeretnéd, nyugodtan, úgyse én döntök ez felől. Csak az bánt nagyon, hogy sokkal kevesebb időt tudunk majd együtt tölteni...

20. rész - Koncertjegy

Tamás születésnapját csak két héttel később tudtuk megünnepelni rendesen, haverokkal. Előtte pár nappal persze kettesben is megünnepeltük. Adtam neki egy nagyon aranyos kézzel készített kis apróságot.

Kibéreltünk egy clubbot -Tamás háta mögött-, majd adott időpontra odavittem. Tehát meglepi szülinap. Ott volt a turnémenedzserén, Ferin keresztül Krisztián, Bence, Barbee, Pixa, és nem mellesleg a fehérvári haverjai.
Mikor beléptünk a sötét helységbe, nem szólt semmit se. Csak állt, mintha kényszerítették volna. Egyszer csak felgyúltak a fények, és mindenki egyszerre kiáltotta: "MEGLEPETÉS!"
Hirtelen szóhoz sem jutott, csak szélesen mosolygott. Átkaroltuk egymást, és megcsókolt. Majd mindenki odaadta a kis ajándékát. Legutoljára én maradtam, mert még volt egy meglepim számára, csak nem voltam benne biztos, hogy örülni fog-e neki. Mert tudom, hogy a kézzel készített ajándékokat szereti a legjobban. De ez nem az volt. Tisztában voltam vele, hogy egy ilyet már régóta szeretett volna kapni.
Aprócska, tégla alakú dobozkában adtam oda a pihekönnyű ajándékot. Kinyitotta és tágra nyílt, csodálkozó szemekkel nézett.
- Ez most komoly? Úristen, nagyon köszönöm! - Ugyanis a dobozkában 2 németországi LMFAO Vip koncertjegy volt december 20.-ára, a legjobb helyre. Látszottak a szemein, hogy majdnem sír örömében.
- Szóval akkor ezért kérdezted, hogy mikortól van szabadságom! - nevetett.
- Igen, mert ha 20.-án nem lenne, nem tudnánk elmenni. - Majd amint kiejtettem a számon a mondatot, magához húzott, és a szánk egybeforrt.
Egész éjjel buliztunk. Leültem egy sarokba picit "pihenni". Tamás addig a rég nem látott haverjaival cseverészett. Jópár pohár pezsgőt megittam, miután egy alak, (aki nem mellesleg részeg volt, és teljesen hasonlított Kriszre) odaült mellém, és elkezdte a combomat simogatni. Kb. egy perc után fogtam fel hogy mi is folyik, amikor a szoknyám alá akart nyúlni az illető. Teljesen dühbe gurultam, fogtam a pezsgőt, a nyakába borítottam, és mindenki tudta nélkül hazamentem. Mikor nagy nehezen, imbolyogva beértem a lakásomba, lefeküdtem az ágyra, és a könnyeimben aludtam el...