10. - Az első buli Pesten

Összeszedtem magam. Beültem az autóba, beírtam a GPS-be a címet és elindultam. 25 perc volt az út.
Kifizettem a belépőt, és ahogyan beléptem már észre is vettem Tamást a bárpultnál, ahogy Krisztiánnal és Bencével beszélget egy koktél társaságában.
-Sziasztok! -léptem oda hozzájuk!
-Ááá, szia Demi! Bence, ő itt Szűcs Demetria, Demi, ő itt Brasch Bence.
-Szia! -köszöntem mosolyogva Bencének.
-Helló!
-Demi, ő itt Éder Krisztián, Krisz, ő itt Szűcs Demetria!
-Szia neked is! -köszöntem Kikinek.
-Szia!
-Gyönyörű vagy ma este! -bókolt Tomika.
-Hmm... Köszönöm! -vigyorogtam.
Ittunk néhány pohár koktélt, majd Tomi fellépett a színpadra. Lenyomta a fél óráját, majd visszajött.
-Na, akkor jössz táncolni? -nézett rám Tomi kérdően.
-Természetesen!
Volt már bennünk egy pici(t sok) pia. De azt lehetett látni, hogy Krisztián féltékeny. Vagyis, nem biztos hogy az, de nekem az esett le. Állandóan bámult Bencével minket.
Egyre kifele táncoltunk a tömegből. Amikor már olyan helyre húzódtunk, ahol kevesen látnak, elkezdtünk vadul smárolni. Se Tomika, se én nem fogtuk fel, hogy mit csinálunk.
Reggel van. Szokatlan helyen ébredtem fel. Fehérneműben. A ruhám széttépve. A konyhában csörömpölés hallatszott. Magam mellé néztem az ágyban és kigúvadtak a szemeim. Tomika aludt mellettem. Fogalmam sem volt, hogy mi történt éjjel.
Felkaptam egy törölközőt, és kimentem. A szemeim könnybe lábadtak. Mikor kiléptem a szobából Krisztián állt döbbenten előttem. Nagyon kellett valaki, akire támaszkodhatok, így átöleltem és csak bőgtem.