9.rész - Felköltözve

Anyáék is feljöttek. Megbeszéltük, hogy így, az elején minimum 2 hetente meglátogatnak, vagy meglátogatom őket.
Beültem az autómba, beállítottam a GPS-t, majd elindultam a WestEnd felé. Nagyon izgultam, mivel eddig még sose dolgoztam.
Mikor beértem a ruhaboltba, nagyon kedves arcok fogadtak. Mind mosolyogtak, és a legnagyobb örömmel vártak. Ellöktem az arcomból a világosszőke tincseket, és köszöntem. Mindent elmagyaráztak, mit hogyan, hova, miért, mikor kell rakni. Szinte mindegyik munkatársam korombeli volt, így ha nem jött vendég, jól eltudtunk beszélgetni.
-Demi! -szólt a főnök asszony mosolyogva. -Mehetsz!
-Hova?
-Hát haza, mára ennyi volt.
-Hogyhogy? Dél van, még csak két órája dolgozok...
-Ez az első napod, és mindenkinek le van rövidítve az első hete. Az első napon 6 helyett 2 órát dolgozol, e hét többi napján meg 4-et.
-Óóóh, köszönöm! Nagyon kedvesnek tetszik lenni! -mondtam nagy vigyorral.
-Nyugodtan tegezhetsz.
-Köszönöm a bizalmat. -mosolyogtam. Eleinte kicsit fura volt az ötvenes éveiben járó asszonyt letegezni, de hamar megszoktam.
Negyed egy van. Gyorsan megkajáltam és felhívtam a barátnőimet, hogy elújságoljam, hogy fővárosi csajszi lettem. És megbeszéltem velük, hogy szombaton egy jó házibulit csapok velük. De csak Lori, Rami, Dorka és Mónit hívom el. Móni az a lány, akivel a legjobb a kapcsolatom a boltban. Sokat nevettem vele már az első nap, és egyáltalán nem nézett le. Segített amiben csak tudott.
Azon gondolkoztam sokat, hogy Tamást meghívjam-e... Mert ugye a lányok nagyon nagy fanok, és nem akarom Tomikát kellemetlen helyzetbe hozni. Mindegy, ezt majd még később átgondolom.
Felöltöztem. Rövid farmergatya, enyhén bő fehér trikó, fekete írással és egy fehér strandpapucs.
Felhívtam Tomikát.
-Szia! -szóltam bele nagy örömmel.
-Szia! Hát te minek örülsz ennyire? -kérdezte viccesen.
-Van egy nagyon-nagy hírem. De majd elmesélem. Most indulok. 1-re ott vagyok a pizzázóban! -mosolyogtam, majd letettem.
Tomikára úgy tekintek lassan, mint a bátyámra. Annyira jófej, meg vicces. :D
15 perc múlva már ott is voltam. Tomika ott állt az ajtónál, és az iPhone-ját nyomogatta. Észre se vette hogy mi zajlik körülötte. Így hát odaléptem mögé és befogtam mindkét szemét, majd hülye hangon így szóltam:
-Amíg nem találod ki, hogy ki vagyok, nem engedlek el!
-Neharagudjon, de Ön kicsoda? Legyen szíves leszedni rólam a kezét! -mondta halál komolyan.
Én megszeppenve engedelmeskedtem és fapofával álltam. Ekkor hátrafordult és óriási vigyor volt az arcán.
-Na mivan Demcsi?
-B*zd meg! -mondtam nevetve.
-És mi az a nagy hír? -kíváncsiskodott.
-Hát... Felköltöztem Pestre!
-Neeeeee! -mondta vigyorogva.
-Deeeeee! Ha van kedved, megmutatom.
-Jólvan, de előtte vegyünk már egy fagyit!
Vettünk 1-1 két gombócosat, majd elindultunk.
-Milyen messze van?
-Kb. 15 perc.
Útközben mindenféléről beszéltünk. Persze gyalog voltunk, a kocsit otthon hagytam. Nem igazén szeretek autózni, csak ha fontos, vagy tényleg messze van.
-Ez lenne az! -álltunk meg az egyik emeletes ház előtt.
Tomi nem szólt semmit, csak nevetett.
-Mi olyan vicces?
-Semmi, csak kb 3 percre laksz tőlünk... -folytatta a nevetést.
-Kajak?
-Kajak.
-Az úgy jó! -vigyorogtam.
-Figyu, holnap a Gödörben nyomom éjféltől, nincs kedved bulizni? Krisztián és Bence is ott lesz. Akkor legalább ők is megismernek.
-Hmm... Jól hangzik. Asszem megyek.
Az emeletes előtt volt egy csendes park. Olyannak nézett ki, mintha már több mint egy éve nem látogaták volna meg, de mégis szép volt a fű, és sok volt a díszvirág.
Egészen sötétedésig beszélgettünk. Majd elbúcsúztunk egymástól. Holnap akkor tali...
Másnap lenyomtam a 4 órámat. Hazamentem és egész nap lustultam és nyomkodtam az iPad-emet, közbe ment a TV.
Egyszercsak ránéztem az órára: 20:16.
Ideje lenne elkezdeni készülődni.