13.rész - Kiöntöm szívem, lelkem

-Ki miatt? -azt nem mondhatom, hogy nem ismeri...
-Úgy hívják hogy Tamás.
-Ááá... Szóval fiú van a dolog mögött. -mosolygott. -Figyelj, most mesélj el mindent, részletesen, és megpróbálok segíteni. -ajánlotta fel. Móni megbízható lány, így elkezdtem mesélni.
-Szóval, ő nem a legátlagosabb fiúk közé tartozik. Egyszer eljött a városomba egy éjjeli buliba. Elmentem, és sok volt bennünk a pia, és kavartunk egy kicsit. Másnap reggel felhívott és ő mesélte el az egészet. Feljöttem Pestre, hogy megbeszéljük. Nagyon jól el tudtunk beszélgetni, hülyülni, nagyon aranyos, és kedves srác. Kedden voltam egy naponta nyitvatartó clubba, mert meghívott. Reggel arra keltem, hogy mellette vagyok az ágyában. A lakótársa meg csak nézett. Hazarohantam. Mikor indultam volna munkába láttam, hogy a kocsim eleje össze volt törve. Valszeg részegen vezettem, miközben ott ült az anyósülésen. Mikor ülök a pénztárgép mögött egyszercsak megfogja a kezem, és kihúz az üzletből. Azt mondja, hogy azért volt velem mert szeret. Én meg elutasítottam. És rájöttem, hogy hülye voltam. Már 3 napja nem beszéltünk, és érzem, hogy hiányzik a huncut mosolya, a hülyeségei és az ölelése...
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Véletlenül nem... Fluor Tomiról beszélsz?
-De... De honnan tudod?
-Azt hiszed nem láttam a boltos dolgot? -nevetett. Én úgyszintén.
-Megértesz, ugye?
-Igen... Bár, velem még egy átlagos fiú se járna, nemhogy egy tinisztár. -folytatta a nevetést.
-De, de, nem is beszéltem vele azóta, hülye vagyok... Még bocsánatot sem kértem tőle. -kezdtem ismét a sírást.
Beszéltünk még egy picit, majd hazament.

Másnap sétálok a belvárosban, kicsit felfedezem a környéket. Hirtelen szembefutottam Krisztiánnal. Beinvitált egy közeli, kávézóba. Ittam egy Cappy-t, közbe meg beszélgettünk. Már-már kezdett vége lenni a 3 órás beszélgetésünknek, mikor közel hajolt hozzám. Meg akart csókolni, de nem hagytam.
-Héj, héj, mit csinálsz? -néztem döbbentem.
-Ne haragudj, figyelj, nem szeretnél a barát... -alig mondta ki, már közbeszóltam.
-Tudom mit akarsz kérdezni, de én mást szeretek...
-Kit?  -de azt hozzátette. -Persze, ha csak nem vagyok pofátlan...
A lakótársadat...
-Értem... De attól még barátok lehetünk. -színlelt mosolyt az arcára.
-Persze. -mosolyogtam. Majd kezet fogtunk, és mentünk tovább a dolgunkra.

***-Tomika-***


Kölyök amikor hazaért, elég furcsán nézett ki.
-Mivan haver?
-Semmi. -majd elkezdett vigyorogni. -El kell mesélnem valamit. De ahhoz üljél le.
Kíváncsi voltam, így lehelyeztem magam egy székre.
-Nos, találkoztam Demivel, beszélgettünk, majd kijelenette, hogy ő a lakótársamat szereti...
-Engem?!
-Igen.
Nem is érdekelt a többi, felhúztam a cipőmet, és elindultam Demi felé. Megkerestem a nevét a kaputelefonban, majd felvette.
-Halo?
-Szia Demi, felmehetek egy picit?
-Persze, nyitom.
Felértem. Bekopogtam. Kinyitotta az ajtót és gyönyörű volt, mint mindig.
-Szia, hallottam Krisztiántól hogy mi volt, igaz amit mondtál neki?
-Igaz...
-Akkor nem haragszol? És tényleg szeretsz?
-Igen. Gyere be, bent megbeszéljük.
Bementem. Nagyon szép, ízléses volt a lakása. Melléültem, és megbeszéltük a dolgokat. Elmondtam, hogy az a 3 nap mekkora kínszenvedést jelentett számomra, ő meg elmondta, hogy mennyire megbánta amit mondott, és hogy nagyon hiányoztam neki. Jól esett. Majd mikor mindent megbeszéltünk, vettem a bátorságot, felálltam, megfogtam a kezét, és megkérdeztem.
-Demi, akkor leszel a barátnőm?
-Természetesen. -mosolygott. Majd ajkaink egybeforrtak...