16.- rész - A Furcsa Barátnők

Lementünk a boltba. És hát igen, az volt a címlapon amire számítottam: Vajon az ország kedvence két év után megtalálta a szerelmet?
Tomin egy csepp döbbentséget se láttam, ellentétben velem. Azt sem tudtam hogy mit csináljak.
-Őszintén szólva, nem csodálkozok. Számítani lehetett rá...
-Végülis igen. Megtörtént. Kész.
Megvettük az újságot. Útközben Tomi olvasta, én pedig visszahívtam a barátnőimet.
-Sziasztok.
-Hello. -köszöntek. -Nos, megvan?
-Meg... -válaszoltam Dorka kérdésére. -Figyeljetek, én sajnálom, hogy nem mondtam el. Csak még úgy éreztem, hogy nem állok készen arra, hogy elmondjam nektek. -Mégse mondhatom nekik azt, hogy nem akartam elmondani, mert rámásznának a barátomra.
-Ááá! Semmi baj! -szólt Lori. Ez kicsit fura volt...
-Hogy-hogy semmi?
-Megértjük, hogy nem akartad elmondani. Inkább mi sajnáljuk, hogy így rád rontottunk.
-Hátööö... Oké... -mondtam furcsán.
-Héé! Most jut eszembe! - kiáltott fel Rami. -Megbeszéltük a csajokkal, hogy holnap megyünk fel Pestre! Nem akarnál talizni velünk?
-Holnap délután négyig dolgozok. De utána minden oké! -válaszoltam mit sem sejtve.
-És jön Fluor?
Fluuoor?? Mi? 
-Miért jönne?
-Bemutathatnád nekünk.
-Figyelj, most van egy kis probléma, fél óra múlva hívlak titeket. Sziasztok! -majd lecsaptam a telefont.
Tomika még mindig elmélyülten olvasta az újságot.
-Tamás... -pöcköltem meg a vállát.
-Igen?
-Az van, hogy beszéltem Ramiékkal. Azt akarják, hogy "Fluor" is jöjjön, mert hogy mutassalak be nekik. Nem tudom, hogy ez milyen ötlet...
-Én se...
Majd tíz perc múlva megtörte a némaságot.
-Eszembe jutott valami! Mi lenne, ha elmennék. És ha csepp jelét is észrevesszük a rámászásnak, beadom, hogy el kell mennem egy megbeszélésre. Így rád se haragudnak meg, és legalább tesztelheted a barátnőidet is.   Sokat amúgy se tudok maradni, mert fél hatkor indulok fellépni.
-Ez jó ötlet, rendben. -mosolyogtam.
Felmentünk hozzám, majd onnét hozzá, és megnéztünk egy vígjátékot. Nem tudtam az egész estét nála tölteni, mivel 21:30-kor indulnia kellett fellépni.
---
Mivel azt beszéltük meg, hogy a WC előtt találkozunk, négy órakor kiléptem az üzletből és elindultam. Mikor odaértem enyhe féltékenységet éreztem magamban. Láttam, ahogy Tomika hülyéskedik a lányokkal. A csajok ma amúgy sokkal jobban ki voltak öltözve. Igényes haj, fél mell kilóg, miniruha, tűsarkú. A lányok nevettek, és látszott rajtuk, hogy nem bírják visszafogni magukat. Odamentem - megszakítva a beszélgetésüket -, és adtam egy puszit Tamás arcára.
- Sziasztok! -köszöntem mosolyogva. Érezni lehetett, hogy nem tetszik nekik, hogy megjöttem.
- Sziiaaaaa. - köszöntek ők is.
- Nos, akkor merre? -vetettem fel a kérdést.
- Nem tudom, de Tomi is jöjjön! - válaszolta izgatottan Dorka.
- Hááát, lányok, nekem mennem kell... - szólt közbe Tamás. Megkönnyebbültem. - Megbeszélésem lesz, utána meg fellépésem. Sajnálom.
- Nem tudsz még maradni? Egy picit se? - értetlenkedett Rami.
- Nem. - majd rápillantott az órájára. - Már késésben vagyok!
Nyomott egy csókot a számra, majd sietve elment.
-Sziasztok!
-Szia! Puszikaa! - Köszönt el Dorka tőle.
Én szemöldök felrántva, kérdően ránéztem. Dorka elvörösödött, nem tudott szólni.