12.rész -Barátok

- Figyelj, én ezt most nagyon nem akarom... A szemedbe is alig tudok belenézni. Legyünk inkább csak barátok. Rendben van? -sikerült rezzenéstelen arccal végighallgatnom. De belül nagyon fájt.
- Hát jó... Akkor barátok. -színleltem mosolyt az arcomra. -Én nem is tartalak fel többet. Majd tali. Szia... -majd lehajtott fejjel elmentem.

*** -Demi-***


Miután elment, visszamentem a boltba. Hála égnek senki sem látott.
Lehet, sőt biztos hogy megbántottam. De tényleg, én ezt nem akarom. Nem akarom, hogy azt higyje, hogy direkt azért kavartam már a városomban levő buliban is, hogy közelebb férkőzzek hozzá, és kihasználjam. Én nem vagyok ilyen... Bocsánatot kéne kérni tőle.
-Minden oké? -lépett oda hozzám Móni.
-Igen!
-Hát nem úgy néz ki...
-Nem, nem, tényleg jól vagyok, csak megvisel a korán kelés. -színleltem mosolyt az arcomra.
Miután végeztem a munkával, hazaindultam. Összevissza kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy mit kezdek az összetört autóval, hogy apáék vajon megtudták-e, hogy kiöntsem-e a szívemet a csajoknak és ami a legjobban foglalkoztatott: Hogy kérjek tőle bocsánatot...
Mikor hazaértem felhívtam az egyik pesti autószerelőt. Időpontra bevittem a kocsit, majd hívtam egy taxit, és hazavittek.

***-Tomika-***


Benyitottam a lakásunkba. Bementem a konyhába, leültem, és a kezemet az arcomba temettem. Nagyon kevés hiányzott az első könnycseppek legördüléséhez. Egyszercsak bejött Krisztián. Egy darabig nézett, majd így szólt:
-Vége?
-Lepattintott. -és akkor látszott a szemében az az öröm, hogy tudja, hogy bepróbálkozhat nála. De ebben nem voltam biztos, így nem szóltam.
-Hogy-hogy? -nézett döbbenten.
-Erről most nem akarok beszélni, ha nem gond... -azzal bementem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Nem sok pihim volt, mivel másfél óra múlva indulni kellett fellépni Debrecenbe.

***-Demi-***
(szombat, éjjel 02:21)


Miután Dorka, Lori és Rami elmentek, Móni is vette már a kabátját. Én leültem a kanapéra, és elkezdtem sírni. Móni odaült mellém, és levette a kabátját.
-Mi történt? Hahóó, Demi, válaszolj! -mivel érett gondolkozású, és korombeli (20 éves) úgy gondoltam, hogy kiöntöm neki a szívemet.
-Nagyon nagy hülyeséget csináltam...
-Mi a baj?
-Megbántottam valakit. Akit közben rájöttem, hogy a világon a legjobban szeretek...