-Mi a baj Demi? -nézett rám értetlenül. Nem szóltam semmit se. Sírva visszamentem a szobába és a szétszakadt fekete rucimat a derekamra kötöttem, mintha miniszoknya lenne. Közben Kölyök folyamatosan kérdezgette hogy mitörtént, és hogy mi a baj. Felvettem a kardigánomat és a cipőmet, majd hazarohantam. Rápillantottam az órára: 9:36.
Rekordidő alatt elkészültem, majd lementem a kocsihoz. Mikor észrevettem az Audimat, döbbentem néztem magam elé: az orra be volt horpadva. Teljesen bepánikoltam, hisz valószínüleg az én kocsimmal jöttünk haza úgy, hogy ittas állapotban vezettem. Kénytelen voltam gyalog elindulni a munkába. Egész úton egy dolog járt a fejemben: Mit csináltunk éjjel?
*** -Tomika szemszögéből- ***
Reggel hatalmas fejfájással ébredtem. Nagynehezen kitápászkodtam az ágyból, kimentem a konyhába és láttam, ahogy Krisztián szótlanul ült az asztalnál, és kevergette a teáját.
-Mi a helyzet tesa? Ááá... úgy fáj a fejem. -Panaszkodtam. De Krisz csak ült és bámult. -Mi történt? Krisz, hahóó!
-Figyelj, Tomi... Nem emlékszel a tegnap estére? -nézett rám a lakótársam.
-Öööö... - És ekkor ugrott be: A csókolózás, a közös tánc... DEMI! -Hol van? -kapkodtam a levegőt.
- Kb. fél órája ment el. Nem szólt semmit se, csak sírt. Mit csináltál? -Erre nem válaszoltam semmit, csak futottam a fürdőbe elrendezni a fejem, felöltöztem normális ruhába, majd futottam Demi lépcsőháza felé. Nyomkodtam a kaputelefont, de nem vette fel. Utána rohantam a WestEnd-be, és körbenéztem az összes boltot. Az utolsó előttibe vettem észre, amint a pénztárgép előtt szomorúan ült. Befutottam hozzá, és megfogtam a kezét, majd húztam magam után.
-Te meg mit keresel itt? -értetlenkedett.
-Majd kint elmondom. -majd kiértünk.
-Figyelj! - kezdtem bele. -Mondta Krisztián, hogy sírtál. Minden oké?
-Persze! -mondta szemrehányóan. -Az autóm összetört, a drága ruhám széttépődött, és fogadjunk, hogy egy ribancnak nézel, aki csak azért van veled mert. Ne is tagadd!
-Nem, én nem csak ... -próbáltam befejezni, de közbevágott.
-Ne csak-ozzál légyszíves! Az egész miattam van. Ha nem mentem volna már az első alkalomkor buliba, akkor nem is találkoztunk volna! -ez nagyon fájt, de próbáltam leplezni, és befejezni a mondatomat.
-Figyelj, én ha k*rvázni akartam volna, akkor az utcán minden második lányt leszólíthattam volna. 1. én ilyet nem teszek, 2. azért voltam veled, mert SZERETLEK...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése